Kultúra

2010.01.25. 18:37

Györgyi Anna, akiért érdemes színházba menni

Veszprém - Szinkronhangjáról ismerik őt, pedig az egyik olyan színész, akiért érdemes színházba menni. Györgyi Anna legutóbb a debreceni színház vendégjátékában szerepelt Veszprémben, akkor találkoztunk.

Balla Emőke

- Egy internetes szavazáson beválasztották azon öt színésznő közé, akiért érdemes színházba menni. Ezek szerint nem csak a szinkronhangjáról ismerik.

- Megmondom őszintén, régen rosszulesett, hogy így ismernek, de már megszoktam, ahogy öregszem, egyre bölcsebb leszek. Egy barátom mondta, ne bosszankodjak rajta. Nem esik jól, amikor megkérdezik tőlem: szinkronhang vagyok-e? Igyekszem színvonalas szinkronmunkákat vállalni.

- Elfogadta, hogy így, a hangjáról ismerik önt.

- Régebben sokkal többet szinkronizáltam, most hogy van két kisgyerekem, próbálok, előadásom van, sokkal kevesebbet. Két sorozatban vagyok és ha néha olyan film jön, amiben én szoktam szinkronizálni a színésznőket, például Juliette Binoche-t, Audrey Tautou-t, elvállalom. Örülök, ha tetszik az embereknek a szinkronhangom, már nincs ezzel gondom.

- A Madách Színházból indult a pályafutása, aztán több színházban is játszott. Milyen színházat szeret?

- Nincs határozott elképzelésem, jó, ha egy színész sokféle dologban vesz részt és sokféle rendezővel dolgozik. Nekem elsősorban az fontos, kikkel, milyen színészkollégákkal, rendezőkkel dolgozhatom. Nagyon fontos, hogy együtt tudjunk gondolkodni, egyívású emberek keveredjenek össze, abból születhet jó is.

- A társulat, a csapat fontos az ön számára?

- Fontos, mert társulati ember vagyok, társulatban szeretek dolgozni.

- Tíz év után mégis otthagyta az Új Színházat. Miért váltott?

- Éreztem, hogy változtatnom kell. Nincs ebben semmi drámai fordulat, nem kell ezt misztifikálni, azt éreztem, hogy tíz év után elfáradt az a kapcsolat. Nem gondoltam, hogy jobb lesz vagy rosszabb lesz, belevágtam.

- Most szabadúszó és azt a szerepet vállalja el, ami tetszik.

- Ami tetszik és ami összejön. Most például egyszerre jött három olyan nagyon jó munkám, amiket szerettem volna. Előtte természetesen egy sem, most meg három. Ki kell választani egyet, az embernek vérzik a szíve.

- Kicsi gyerekei miatt is megválogatja a munkákat, nem szerződik vidékre.

- Egy-egy dologra megyek, tavaly hívott Vidnyánszky Attila Debrecenbe, Székesfehérváron is játszom az Élektrában. Társulati tagként vidékre még nem szerződnék, nagy kötöttség.

- Amikor a szabadúszást választotta, nem aggódott amiatt, hogy nem lesz elég munkája?

- Nem. Arra gondoltam, hogy lesz, ha meg nem, akkor az úgy van jól, akkor valami mást kell csinálni. Többet lenni a gyerekekkel vagy többet olvasni.

- Férjével, Kiss Csaba rendezővel milyen a közös munka?

- Szeretek vele dolgozni, mert jó rendezőnek tartom őt. Jól tudunk együtt dolgozni, bennünket ez is összeköt.

- Beleszól abba, milyen munkákat vállaljon el?

- Nem szól bele, de kérem a véleményet. Magamban tudom, hogyan döntök, de megkérdezem őt is, általában abban erősít meg, ahogyan én döntök. Például az Új Színház esetében is, az egy nehéz szülés volt. Nem befolyásolt, azt erősítette bennem, amit én éreztem. Nincs ezzel semmi gond. Szeretnék egy jó társulatban lenni, nem vagyok egy jövök-megyek a világban és előadom magam típus.

- Van elég feladata?

- Nekem pont elég. Jóval kevesebbet játszom, mint amikor az Új Színházban voltam tag, de ez nem baj, nem mindig jó sokat játszani. Előfordult, hogy amikor nyolc darabban játszottam, nagy szerepeket és sokat, egy idő után azt éreztem, besokalltam. Kell töltődni az embernek, kell, hogy kiéhezett legyen, mert amikor sokat játszik, elkényeztetik, természetesnek gondolja, hogy ez ne- ki jár.

- El volt kényeztetve a pályán?

- Nem. Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám, mindent a saját erőmből értem el. Nagyon hullámzó a pályám, nekem nem adtak ingyen semmit, a főiskola sem volt egyszerű  ilyen az élet-utam. Mindenért meg kellett dolgozni.

 

A vágyam egy új színház, új társulat

Nagyon vágyom arra, hogy valami újban lehessek. Titkos vágyam az, hogy létrejöjjön egy új színház, új társulat. Lehet, hogy ez egy utópia, álom, mert ilyen nem lesz, mostanában erre kevés lehetőséget látok. Nem látok a jövőbe. Lehet, hogy szükség van rám valahol, de az is lehet, hogy azt mondják, viszontlátásra. A színészi pálya soha nem volt életbiztosítás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!