Melocco Miklós szobrászművész 75 éves

Rómában született polgári családban. Az "örök városban" megismerte és megszerette a képzőművészet klasszikusait, ennek lenyomata ma is látható néhány barokkos, színpadszerű alkotásán. A család később rövid ideig Berlinben élt, majd Budapesten, a Stefánia úton telepedett le Ligeti Miklós szobrászművész szomszédságában. A fiatal Melocco bekéredzkedett a híres művész műtermébe, ahol teljesen rabul ejtette a szobrok születésének alkotói folyamata. A II. világháború alatt, majd az azt követő években a család Iváncsán lakott. Az apa, Melocco János újságíróként dolgozott az Új Embernél, a Magyar Távirati Irodánál és a Magyar Rádiónál. 1950-ben koncepciós perben halálra ítélték és 1951-ben felakasztották. Halála után a családi háttér szétzilálódott, Melocco a tanulás mellett munkát vállalt, volt sírásó, hómunkás, segédmunkás. A Képzőművészeti Főiskolára csak a harmadszori jelentkezése után vették fel 1955-ben. Mesterei között volt Gyenes Tamás, Mikus Sándor, Kmetty János, Pátzay Pál.

Alkotói pályája az 1960-as években bontakozott ki. Jellemzően a magyar szobrászat tradícióira épít, de el is rugaszkodik azoktól, egészen egyéni hangot üt meg és felkavar. Munkáinak eredetisége, újításai miatt nem egyszer került a kritika kereszttűzébe.

Életének visszatérő, meghatározó témája az 1956-os forradalom, melynek történetét több alkalommal is kőbe véste. 1997-ben Szegeden avatták fel szobrát, A szabadság pillangóját, amelyen az 56-os események tizenkilenc, portréhűséggel megformált szereplője próbál a magasba emelni egy rájuk nehezedő súlyos lepkét, amely képtelen a repülésre. 2003-ban született meg Debrecenben látható 56-os emlékműve, a carrarai márványból készült fehér rózsa, amely csak a bimbós állapotig jut el. 2007-ben Budapesten, az I. kerületben állított emléket Mansfeld Péternek, akit 18 évesen végeztek, 2008 óta pedig Veszprém ad helyet süttői mészkőből készült monumentális szobrának, amely az 1958-ban halálra ítélt Brusznyai Árpád klasszika-filológia tanár emlékének adózik.

Melocco Miklós visszatérő témája a II. világháború (Gárdonyban és Vácott látható ilyen alkotása), valamint Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila és Latinovits Zoltán alakja. Monumentális művei közé tartozik a Szent István megkoronázása című alkotás Esztergomban, valamint Antall József síremléke és a Mátyás-emlékmű. Sok kritikát váltott ki Áttörés című szoborkompozíciója, amely 2009-ben a páneurópai piknik 20. évfordulójára készült és az antik ókor hangulatát idézi. Szobrászata mellett jelentősek grafikai alkotásai is.

A Kossuth- és Munkácsy-díjas érdemes művész ma Zsámbékon él és alkot. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tagja. 2004-ben Prima Primissima díjat, 2008-ban Szent Márton-díjat kapott.

"Motiválatlan derűben élek, ha belepusztulok is, úgy csinálok mindent, mintha szükség lenne a munkámra" - nyilatkozta egyszer újságíróknak, akik alkotói munkájáról kérdezték.