Katyni magyar hősök

Még mindig keveset, de már egyre többet tudunk Katynról, az ott történt mészárlásról. Az ismereteket gyarapítandó, Katyn magyar áldozatai címmel, vetítéssel egybekötött előadást tartott Az 1956-as forradalom és szabadságharc emlékéért Alapítvány . Az est házigazdája Matthaeidesz Konrád újságíró és Pintér Kornél, a Magyar Vidék 56-os Szövetség országos elnöke voltak.

A Szovjetunió 1939. szeptember 17-én támadta hátba a német hadsereggel küzdő Lengyelországot, és foglalta el az ország keleti részét. Az orvtámadás során közel 15 ezer embert esett fogságba, ezek kétharmada tiszt volt, egyharmada pedig zömmel értelmiségi civil. A fogságba ejtetteket három nagy gyűjtőtáborban helyezték el. Sztálin mindig is gyanakodva tekintett a lengyel hadseregre, annak is a tisztikarára, úgy vélte, ez a réteg lehet majd a jövőben minden szovjetellenes szervezkedés motorja. Ez a hozzáállás meg is pecsételte a sorsukat.

A lengyel foglyok 1940 áprilisában és májusában a Katynhoz, Harkovhoz és Kalinyinhoz közeli erdőségbe szállították. A kutatások szerint napi háromszázas turnusokban történtek a kivégzések. Mind a gyilkosságokat, mind pedig az áldozatok eltüntetését nagy titokban végezték, de a németek már 1943-ban felfedezték az első tömegsírokat a Harmadik Birodalom által megszállt területeken, Katyn erdeiben.

A vérengzések áldozatai között volt a magyar Korompay Emánuel Aladár is, a lengyel hadsereg századosa, aki Galíciában harcolt az I. világháború alatt. A háború után azonban nem tért vissza Magyarországra, hanem beállt Jozef Pilsudszki légiójába, amely 1920-ban is épp a Vörös Hadsereggel szemben védte a lengyel földet. Korompay ott telepedett le, lengyel nőt vett feleségül. Később a varsói egyetem magyar lektora lett, ő alkotta meg az első lengyel-magyar szótárt. 1939-ben, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, a tartalékos Korompay is bevonult, majd pedig a szovjetek fogságába esett. A sztálini logika szerint, mint lengyel tisztnek és egyetemi rektornak eleve meg volt pecsételve a sorsa.

Matthaeidesz Konrád filmet forgatott a témáról, amit Veszprémben is megtekinthettek.
A katyni mészárlások hírét 1943 tavaszán a németek világgá röpítették, de a szovjetek azonnal cáfoltak, mondván, semmi közül a halálesetekhez. A Vöröskereszt nem volt hajlandó kivizsgálni az esetet, így a semleges és a Németországgal szövetséges államok küldték el orvosaikat a katyni áldozatok megvizsgálására, s annak megállapítására, hogy mikor kerülhetett sor a kivégzésre.

Magyarország a patológus professzort, dr. Orsós Ferencet delegálta, akinek az agyi elváltozások időbeliségét vizsgáló eljárása fontos bizonyítéknak számított. A csoport megállapította a katyni vérengzés időpontját és ezzel bebizonyította, hogy a sok ezer lengyel katonatiszt kivégzését a Szovjetunió hajtotta végre. Az eddigi kutatások szerint 14 736 lengyel tisztet, és több mint 10 600 lengyel polgári személyt végeztek ki ott.
A hallottak nyomán nem csoda, ha a veszprémi est résztvevői is megállapították: nincs különbség a fasiszta és a kommunista diktatúra között. Az előadással tisztelegtek ez utóbbi áldozatai emléke előtt.