Kultúra

2010.11.22. 16:40

Mámoros Mulatság

Veszprém - Őrület, milyen jók. Elképesztően jó színészek, fenomenálisak és nagyon profin fel van építve az egész előadás, az apróra rágott sárgarépa pont jókor landol Mucsi arcán, jó szögben dől szekrény és ember egyaránt, ha esni kell. Élvezi a közönség a három színész minden mozdulatát.

Bartuc Gabriella

Nyeríteni kell a röhögéstől, már amikor meglátjuk Mucsi Zoltánt, a szervilis értelmiségit a trendin felnyalt sérójával, kinőtt öltönyébe belepréselve, ami teljesen kiszorítja belőle a szuszt, és az álmodozó képű Scherer Pétert egy cipősdobozt szorongatva, aki olyan, mint egy koravén Micimackó az üres mézescsuporral, és hát Szikszai Rémuszt virággal a gomblyukában, a vidéki bosst, aki hozzászokott, hogy minden úgy van, ahogy ő akarja. Ha ő aszongya, van mulatság, akkor annak lennie kell. Különben kuss.

Van valami micimackós az egészben, mint amikor a csekély értelmű medvebocs elindul barátaival, Róbert Gidával meg Fülessel felfedezni az Északi-sarkot. Tulajdonképpen hasonló szituáció a Mulatság, csak hardcore, azaz agresszív és nyers változatban. "Daloljatok a kedvemér, csak ennyi, mit egy medve kér" -  ezt akár N is mondhatná. Három legény: S, N és B szépen kiöltözik, séró belőve, új cipő, virág a gomblyukban, miegymás, és elindulnak szórakozni. Annyira fontos ez a mulatság nekik, hogy kétség nem fér hozzá, szimbolikát kell keresni mögötte.

Úgy sejtjük, Mrozeknál a nagybetűs mulatság, ami itt elmaradni látszik, az élet maga. A jó élet, a kedvükre való élet lenne a mulatság, amit hiába keresnek, talán mert másfajták, tehát nem kívánatos, hívatlan vendégek, így aztán az sem biztos, hogy nem tévesztették el a dátumot vagy a helyszínt. A Hol van a mulatság? kérdés a darab végére átvált az egyáltalán Van-e mulatság? kérdésbe. Ami már egyáltalán nem vicces, mondhatnánk, nem babra megy a játék, ami kis híján öngyilkosságba torkollik.

Sokat lehetne filozofálni erről a Mrozek által felvetett szituációról, de hát minek, úgyis könyvtárnyi már a szakirodalma. Inkább foglalkozzunk a színészekkel, illetve azzal, ahogyan Bérczes László rendező a színészekkel felnyitja a szöveget. Ebben rejlik a színház rendkívülisége. Az előadás játékstílusa a színészektől önfeltárulkozást, lemeztelenedést követel meg, saját S-, N- és B-ségük megvallását. Felmutatását mindannak, ami az emberben a rossz és a jó lehetőségeként adva van, és amit egyébként, más szituációban a civilizációs gátlások többnyire nem engednek ilyen töményen felszínre kerülni. Ettől olyan hiteles és felkavaró az előadás. Ettől érezni a játék halálos komolyságát.


Jó nézni, ahogy ezt a különben látszatra semmi szöveget Mucsi Zoltán, Szikszai Rémusz és Scherer Péter megtölti élettel, helyzet- és jellemkomikummal, ahogyan az egészet felépítik önmagukból. Ritmusa van, tombol, kitör és elcsendesül, ahogy például a Most mi van?, Jó van?, Na jó van párbeszédet variálják különféle hangsúlyokkal. És hát ezen felül még vannak olyan ínyencségek, mint például a Cseh Tamás által költött rigmusok: Üresek a pajták,  Hol vannak a balták , Gyertek ide, marhák, Véresek a szajhák  (tirararatirara-raram)  Uramisten, mi van,  A muzsikus kivan.

Bérczes László rendezésében abszolút nem fáradt meg az előadás, holott több mint tíz éve játsszák, sminkben, jelmezben hozzáigazítják a kordivathoz a figurákat. Belülről viszont archetípusok: S, N és B. A főnök, a csicskás és a talpnyaló értelmiségi, ez utóbbinak kellene megmagyaráznia, hogy mi a fene is van, miért is nincs mulatság, talán valami kifogás van ellenük, meg egyáltalán, kik a rosszabb fajták. Ha mi vagyunk rosszabbak, ők talán jobbak?

Teljesen feldob, szellemileg felfrissít az előadás, lehet, hogy a sok nevetés miatt. Hiába, ma már csak ezen a fekete humoron tudunk igazán nevetni, valahol a nevetés-sírás határán, miközben érezzük, egyáltalán nem vicces ez az egész, ezekkel a véglényekkel, a csökött nyelvükkel, az abszurd szituációval, ami maga az élet. A mi életünk? Érzésem szerint ez az előadás helyszíntől függően mindig más tartalommal töltődik fel, egészen más lehetett az akusztikája nem sokkal a rendszerváltás után (a kelet-európai ember sóvárgása a Nyugat után), vagy például, amikor börtönben adták elő a raboknak, egészen kifordulhatott a magunkfajta és másfajta szóhasználat.

Itt Veszprémben is egészen új értelmezést nyerhet egy meredek asszociációs sorral, ha mondjuk a nézőnek eszébe jut a Cozma-gyilkosság, de ezt már inkább nem részletezném, aki képes rá, úgyis látja. Scherer Péter, Szikszai Rémusz és Mucsi Zoltán a Mulatságban.



A Mulatság első pillanatától kezdve, ahogy a ránk borult nagy sötétségben messziről meghalljuk a három remek színész hangját, amint kínlódnak a bezárt kocsmaajtó kinyitásával: Sikerült? Na megy?, bevonnak minket a játékba. Érezzük, ahogy pumpálják fel magukban az adrenalint, hogy a végén már szinte kitapinthatóvá váljon a mulatság utáni vágy mámora. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!