Síremlék Bujtor Istvánnak Balatonszemesen

 Másfél éve annak, hogy Bujtor  István  az égiekhez távozott,  mégis  mindnyájan úgy érezzük,  hogy itt van velünk, mondta Németh Miklós  beszédében.  - Bujtor István lebilincselő személyiség volt, akiben a tartás, a humor,  és kedvesség bámulatos harmóniában élt együtt. Szeretnivaló ember, nagyszerű barát és kiváló kapitány volt. Semmi más nem érdekelte, mint amivel éppen foglalkozott. Azon a területen tréfát nem ismert, mert érezte, amit vállalt, abban  muszáj volt  tökéletesnek lennie. 

Győztes mosollyal nézett a befutott társakra, díjakra, sikerre, de sohasem érzékeltette, talán ő is megérdemelne valamilyen elismerést, amit életpályája és művészeti hitvallása alapján  megkaphatott volna. Nem így történt, mégsem merült fel  benne, hogy emiatt mást és másként is csinálhatna. Ez igazi tartást adott számára.  Sohasem vesztett, a végén mindig  győzött.  Olyat akart és tudott is  alkotni, ami ittmarad velünk örökre. Zarándokhely volt a balatonszemesi temető eddig is, még inkább így lesz ezután. Bujtor István, drága barátunk, nem feledünk és nagyon fáj, hogy már nem vagy velünk! - fejezte  be emlékező beszédét Németh Miklós.

Melocco Miklós szobrászművészt Bujtor István özvegye kérte meg a síremlék elkészítésére, tudva, hogy Bujtornak tetszenek Meloccco szobrai. - A síremlék tiszteletadás: meghajlás a  közönség előtt, meghajlás Bujtor István emléke előtt  - mondta. Fejfa, a végén mintha halotti lepel lenne  a síron, a drapéria, a kelme  mint a Balaton hullámai. És a Hamlet idézet  amiben biztosan  biztosan megegyeztünk volna ,  amikor Hamlet elmondja, mit mit vár el a színpadtól. 
Bujtor István síremlékén  Shakespeare  Hamlet  című drámájának 2. színéből vett idézet szerepel: "föladata eleitől az volt, az maradt,  hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, a század testének  tulajdon alakját és lenyomatát."