Védik a nyelvet

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense előadásában kifejtette, a ma ifjúságát alapvetően megértéssel kell kezelni, egyfajta kézfogás szükséges ahhoz, hogy a magyar nyelv szépségei, hagyományai eljussanak hozzájuk. Más immár a nyelvezet, más az érdeklődési kör, sőt az olvasás terepe is. A docens megjegyezte, olvasnak, sokat olvasnak a mai fiatalok is. Karakterszámban talán többet, mint az idősebb generációk. Csakhogy az olvasás főként a mobiltelefonon és a monitoron történik, s a tartalmak sem igazán a klasszikus irodalom köré fonódnak. Haladás lenne, ha a fiatalok nyelvezetére, érdeklődési körére hangolnák a tananyag egyes részeit.

Ugyanakkor sajnálatosnak nevezte dr. Fűzfa Balázs, hogy 2011 szeptemberétől megszűnt a magyar nyelv és irodalom tantárgy az előrehozott szakiskolai képzésben, helyette "anyanyelvi kompetenció terület" van. Ez nem szerencsés változás a mai, irodalomnak egyáltalán nem kedvező világban, ahol a magyar tanárok a süllyedő Titanic zenekarához hasonlíthatók. A hajó már süllyed, de a zenészek még játszanak.

Az előadó szerint ebben a környezetben minden magyaróra egy mentőcsónak. Amit meg kell becsülni és ki kell használni. Lépni kellene a jelrendszerek fejlesztésében is, hiszen a korlátozott emberek a magyar nyelvben, az irodalomban is hátrányt szenvednek. Itt a szolidaritás, a környezettudatosság, az erőszakmentesség és a tolerancia kérdéseit szükséges vizsgálni.

A magyar nyelv napja alkalmából a konferenciát a Tapolca és Környéke Kistérségi Többcélú Társulás és a Közép-dunántúli Regionális Pedagógiai Intézet megyei irodája rendezte a tapolcai városi moziban. A docens után Parapatics Andrea, a Batsányi gimnázium tanára az iskolai szlengről beszélt, Iván Katalin révfülöpi tanár a nyelvről és lélekről tartott előadást. Varjúné Fodor Edit, a Lesencevölgye iskola tanára a mesék fontosságáról osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, Horváthné Dér Erzsébet, tapolcai tanár a játékosság szerepéről szólt.