Velence - sikátorok, az élet közelsége

"Aki a Szent Márk téren sétál, tudja, hogy sétálása által valahogy funkciót tölt be, ott van a Szent Márk téren, a világ közepén, és hagyja, hogy a világ körülötte keringjen" - írta 1936-os olaszországi útinaplójában Szerb Antal. Azóta sok víz lefolyt a velencei csatornákon, sokan, sokféleképpen megélték, megalkották a maguk Velencéjét. Dr. Holló Zsuzsát is rabul ejtette a város szépsége, misztikuma. Apró, finom megfigyelésekből rakja össze a maga élményét, amit most a Csermák Antal zeneiskolában megnyílt fotókiállításán megoszt velünk.

Ladányi István író kiállításmegnyitó beszédében kifejtette, őt a fotós "határokra és határátlépésekre, a kihívást jelentő elhatárolhatatlanságokra való érzékenysége" fogta meg leginkább. "A hétköznapi és ünnepélyes egymásba ágyazottsága, az új és a régi szétszálazhatatlan, egymásba nyomott textúrájának a láttatása, konkrét tér és pillanatnyi látvány egymástól való különválaszthatatlansága. Ahogyan meglátja a roncsoltan és fakón régi és a simán és vakítóan új találkozását, nyilvánvaló különállását, és ugyanakkor egymásba való átsugárzását, behatolását. És végső soron az, ahogyan egymástól elválaszthatatlanul működik benne az élmény egyediségének a megoszthatatlan tapasztalata és a mégiscsak ebből az indíttatásból következő határozott és tudatos művészi cselekvés. Használva a gépet, a machinát működtető mechanikát, optikát és a bináris kódok végtelen sorát generáló szoftvert."

A megjelent vendégeket Lambert Zsuzsanna köszöntötte, egyben invitálva a közönséget a zeneiskola tanárainak a kiállításmegnyitót követő hangversenyére. A megnyitón Nagy Csaba lantművész zenélt. A képek március 28-ig láthatók a Csermák zeneiskola folyosógalériájában.