Kultúra

2013.05.22. 12:47

Egy esztendő Marseille-ben fényképeken

Egy éven át élt a franciaországi Marseille-ben Zimonyi Máté, akinek filmtekercsbe sűrített élményeiből nyílt rendhagyó, a város és a régió megannyi arcát bemutató fotókiállítás az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban.

Szabó Péter Dániel

A kiállítás fotóit ebben a rendkívül sokszínű, sokszor ellentmondásos, mégis sajátos egységet képező PACA-régióban (Provence-Alpes-Côte d’Azur) készítette a veszprémi fiatalember.

- Otthonomból, az idén az Európa kulturális fővárosa címet viselő Marseilleből utaztam be a környék városait, vállamon analóg Yashica fényképezőgépemmel, a zsebemben néhány tekercs filmmel. Jártam az Alpokban és a lábánál fekvő Romans-sur-Isère-ben, bikaviadalon Nîmes hatalmas római kori arénájában, Aix-en-Provence nyirkos utcáin csodálkoztam a gazdagságon, összeszámláltam Cannes öreg kikötőjében a luxus yachtokat és kiszámoltam, hogy hány marseille-i szegény embert lehetne belőle lakáshoz juttatni. Megfordultam Van Gogh második otthonában, Arles-ban, a Camargue homokos síkságán kerestem flamingót és Marseille-ben a helyiekkel játszottam a híres labdajátékot, a pétanque-ot - sorolja élményeit Máté, miközben a megyei könyvtárban a paravánokra kiakasztott, bekeretezett fotográfiák közt beszélgetünk.

Aztán hozzáteszi, amatőr fotósként mégsem az volt a célja, hogy dokumentáljon. Nem a táj szépségéről és az emberekről akart emléket készíteni, azt sokan sokféleképpen megtették már. Inkább egy olyan hangulatot szeretne visszaadni a fotókkal, amelyet megélt ezeken a helyeken járva.

Épp egy fehér macskát ábrázoló, vastag keretes fénykép előtt járunk, így adódik a kérdés: mit jelképez a jól táplált négylábú?

- Nem véletlenül került ide, a marseille-i stílus egyfajta lenyomata a macska. A kikötővárosban élőknek van idejük mindenre, nem véletlen, hogy "tranquille, tranquille", azaz "nyugi, nyugi" a jelszavuk. Ez a rettentő kövér macska pedig tökéletesen hozza ezt a hangulatot - mondja nevetve, majd megjegyzi, persze ez csak az egyik oldala Marseille-nek, amit jó és rossz értelemben egyaránt a szélsőségek városának tart.

Zimonyi Máté a kiállításon, bal oldalon az említett marseille-i macska (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Erőszakos és agresszív ugyanakkor könnyed és szerethető is egyben. Alaposan kilóg a francia városok közül, nem a távolságtartó nép él itt, hanem több kultúra olvad össze a Földközi-tenger partján, mondja Máté, aki a fotózással egyébként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem romanisztika-francia szakos hallgatójaként ismerkedett meg. Olyannyira beleásta magát a témába, hogy a szakdolgozatát is a húszas években Franciaországba emigráló magyar fotográfusokról írta. Például André Kertészről, a fő példaképről, akinek a hatása, még ha nem szándékosan is, de egyértelműen látható a felvételeken.

- Két évig dolgoztam a Magyar Nemzeti Múzeumban, szerencsére épp akkor volt egy kiállítás a mester képeiből, s magam is dolgozhattam a tárlat rendezésén. Kertészre egyfajta alapként, viszonyítási pontként tekintek. Minél tovább nézi az ember a képeit, annál jobban belesüllyed a világába - meséli a fiatalember, aki filmre fotózni is André Kertész miatt kezdett.

- Egy interjúkötetében elmondta, nem kell sok kép ahhoz, hogy a lényeget elkapjuk. Fotóztam digitális géppel is, nyomtam sorozatban az exponáló gombot, vissza is néztem rögvest a felvételeket, mégsem éreztem, hogy Kertész szavaival élve elkaptam volna a lényeget. Nem is élveztem. Egy 36 képkockás tekercsnél viszont meggondolja az ember, hogy mikor nyomja le a gombot. Hagy magának időt arra, hogy megvárja a tökéletes pillanatot. Nem volt ritka, hogy egy napon át csak lógott az oldalamon a fényképezőgépem, mert csak akkor vettem elő, ha tényleg szükségét éreztem - jegyzi meg Máté, akinek képei Veszprém után a fővárosba is eljuthatnak, a tervek szerint a Budapesti Francia Intézetben is bemutatják majd a régió neve után szabadon csak PACA névre keresztelt tárlatot.

 

André Kertész magyar származású fotóművész (Budapest 1894. július 2. – New York, 1985. szeptember 28.) nevéhez fűződik az emberközpontú fényképezés megteremtése, és a szubjektív tudósítás bevezetése a modern fotográfiába. 1925-ben érkezett Párizsba, ahol azonnal a Montparnasse pezsgő művészvilágába került. Tehetsé-ge hamar nyilvánvalóvá vált, két év múlva  már kiállítása nyílt az Au Sacre du Pritemps galériában. 1936-ban New Yorkba költözött, s olyan tekintélyes folyóiratoknak kezdett dolgozni, mint a House and Garden, a Harper's Bazaar és a Vogue. Az 1970-es évek közepétől a New York-i lakásának ablakából feltáruló látvány kötötte le művészi érdeklődését.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!