Parasztvadító ez a Kaszaél!

Ez a Kasza bizony fenetlen és életlen, ha egy parasztembernek hajdanán ilyen szerszámot adtak volna a kezébe, méregbe gurul, dühöng és káromkodik. Mi csak csendben végignézzük Kasza Tibor lazának látszó vergődését. Először és utoljára. Nem üvöltünk a gyönyörűségtől, és nem hujjogatunk a nemtetszéstől.

Kasza eleinte bal mutatóujjával vezényli a közönség reakcióját; táncolgat, legyezget a karjaival, és sorra vágja a bamba arcokat. Vajon ez a természetes lelkiállapota a kissé pösze műsorvezetőnek, aki inkább egy balatoni büfében mérné a sört jópofizva, viccelgetve. S mit ad Isten?! Bejátszanak egy főzőcskéző, primitív paródiát. Kasza aztán teniszruciban is villant, rendre elvéti a labdákat. Micsoda pazar ötlet! Irigylésre méltó. Közben vendégek töltik meg a stúdiót, köztük van a tehetségeket sokra tartó, profi riporter, Havas Henrik. Nem tudom, mit gondol magában Kasza viszolyogtató alkalmatlanságáról.

Jönnek a semmitmondó dialógusok, egy perc múltán már nem emlékszünk arra, hogy miről szólt a csevej. Tibi dalra is fakad, és nekem ettől az az érzésem, hogy ilyen képességű és hangú fiatalból éppen elég szaladgál az utcákon. Végre betoppan a szépséges Szepesi Nikolett, a beharangozott sztárvendég. Elég egy „paráználkodásról” szóló, a múltat felhánytorgató és leleplező botránykönyv, hogy valaki híres legyen. Az egykori úszónőt szó szerint hintába ültetik, Kasza Tibor úgy vallatja, mint egy megszeppent, vétkező kislányt. A hihetetlen szellemi felkészültséget igénylő kérdést követően megtudjuk a hölgytől, hogy a kardvívók a legnagyobb lepedőakrobaták. Akinek még időben érkezett az értékes információ, nyomás a pástra! Én már lekéstem erről, de azért megfenem a bicskám pengéjét, persze, egy másik Kasza-kővel.