Tévéjegyzet - Kakukkfészek Hunniában

Olykor lazaságra is hajlamos alkatomon léket ütött a villában lakó brancs. A villa persze túl elegáns szó ide. A csiricsáré díszlet nem más, mint sérült lelkületű, infantilis hím- és nőnemű emberi teremtmények karámja. Soha ennyi buta és közönséges ábrázatú tetkós fiatalt nem láttam egy rakáson, még a korábbi felvonásokban sem. Ott is akadtak bunkók és sötét alakok, belőlük is dőlt az ocsmányság és a szörnyű kulturálatlanság, de a mostaniak pszichiátriai esetek. Mintha Ken Kesey világhírű regénye, a Száll a kakukk fészkére színpadi változata, a Kakukkfészek elevenedne meg. A diliház „főnővére” azonban nem Istenes Bence műsorvezető (ő sima villalakó lehetne), hanem egy bárgyú tekintetű fiú, aki terrorizálja a többieket. Ordibál, intézkedik, felolvassa a szabályokat megszegő társa ítéletét, aki mehet a dühöngőbe. Különben ő a legidiótább lakó.

Dörömböl az ajtón, és azzal fenyegetőzik, ha szabadul, mindenkit megharap és megbecsteleníti a fürdőruhájukat. Tehát a színes lufikkal ékesített villa élete változatos. Akad, aki cigarettázva, piát kortyolgatva, félmeztelenül döglik, és nyeglén röhögcsél másokon, s akad, aki félre csapott simléderű sapkában rohangál, de jobbára hibbant, féleszű nyerítések, vihogások és undorító vigyorok jelentik a kommunikációt. Felvezetésükről Istenes gondoskodik intelmeivel. Például: megrágott almát nem rakunk mások zoknijába. Közben kis bőröndökkel érkeznek az új villalakók. A finnyás, szőke lány, aki nem kedveli a cicababákat és a macsós pasikat. Menten megszólják: nem intelligens, nincs sok esze, nem ellenfél, mondja a hurkásodó combú hölgy. S itt van a 40 éves, kétszer elvált, örökifjú úr. Már csak az egymásra izgulások következnek, ki kivel enyeleg majd. Várhatóan felbolydul a Kakukkfészek. Most kezdődik igazán a barbár lealjasodás.