Vér, viadal, versengés, szerelem - Szarvasok szövetsége interaktív produkció

A középiskolásoknak szóló darab, melynek bemutatója 2013-ban volt, ismét látható a bábszínházban. Bartók Béla Cantata profana című műve alapján Szabó T. Anna dolgozta át a történetet, melyben a mai fiatalok problémái, kérdései kerülnek előtérbe. Ki vagyok én, miért vagyok itt, mit akarok és azt hogyan? A Bartók által megzenésített műben egy vadász és kilenc fia járja az erdőt, szarvasokat keresve, mást nem is tanít nekik, addig-addig mennek, míg maguk a fiúk is, egy csodaszarvas nyomát látva, szarvassá változnak, majd apjukkal szembefordulnak és sosem térnek vissza szüleikhez. A modern feldolgozásban is erősen megjelenik a rítusok hangulata, a mese aktuális, de olykor félelmetes és izgalmas is. A fiatalok sötétben és esőben tartanak Cset nagyapjának vadászháza felé, azonban véletlenül az orruk előtt történik baleset. Az áldozatot nem hagyják az úton, ezzel viszont hatalmas felelősség szakad a nyakukba. A vadászházban aztán kiéleződnek a helyzetek, víz nincs, csak bor és pálinka persze, amit jobb híján a lányok is újra meghúznak, hiszen ki akar lemaradni... A fiúkból kitör a harci kedv, az alfahímek versenye. Keményen megjelennek a még patriarchálisnak mondható társadalmi sztereotípiák, a férfi- és a női szerepek, és azok megkérdőjelezése egyszerűbb és magasabb szellemi síkon is.

Ismét látható a tavaly bemutatott Szarvasok szövetsége darab (Fotó: Kabóca Bábszínház)

A megszokott arcok, akik legtöbbször bábokat mozgatnak, személyiséget, valamint hangot kölcsönöznek nekik, most színészek, és meg kell hagyni, lubickolnak a szerepeikben (Fige Tamás, Erdei Gergő, Mákszem Lenke, Lovászi Edina, Baranyai Anita, Nagyhegyesi Zoltán mv., Máté P. Gábor mv.).

A zene nagyon mai és nagyon ütős (Lázár Zsigmond), a szöveg csúcs, humoros, ugyanakkor súlyosan komoly, elgondolkodtató. A koreográfia (Fosztó András) és a betétdalok pedig valahogyan pont jó egyensúlyban vannak a prózai részekkel, nincs a produkciónak negatív értelemben vett musicalíze. Mátravölgyi Ákos pedig egy pu-ritán, belakható és használ-ható közeget alkotott meg, amelyben a tárgyak egyben hangszerek is. Mindezt Harangi Mária rendezte meg így.

A darab megtekintése után a nézőknek lehetőségük van még ott a színpadon – mivel fent van a nézőtér is – megbeszélni a látottakat: kivel mi történhet ezután? Szóba áll-e az apa a fiával? Együtt marad-e a társaság? Nagyon élő és interaktív ez az egész, nekem bejött.