Elszakított pórázok

A kor tükre – íme a szocializmus alcím mindent elárul szándékukról. Dalos György író 2011-ben jelentette meg Viszlát, elvtársak! – A szocializmus végnapjai Kelet-Európában című kötetét, így neve helyet kapott a forgatókönyvírók stábjában. A sorozatot Andrei Nekrasov rendezte, aki kiváló, fordulatos, lüktető és kihagyhatatlan alkotást hozott létre. Nem gúnyolódik, nem gyűlölködik. A rendező könnyedén bánik térrel és idővel, a színes és fekete-fehér archív felvételekkel. Egy folytatásos krimi feszültségét teremtette meg.

Narrátora egy egyetemista korú, átlagos külsejű hölgy, aki felidézi a korábbi fordulatokat is: Sztálin vétkeit, a Gulágot, a Varsói Szerződés aláírását, az 1968-as prágai bevonulást és az 1975-ös találkozót Helsinkiben. A záróokmány (időzített bomba volt a fokozatos bukáshoz) után az „elnyomott lélegzet” (Szolzsenyicin megfogalmazása) valamennyire friss levegőhöz jutott, már nyíltan lehetett vicceket mesélni, a betiltott könyvek is megjelenhettek. Relatíve érvényesültek az emberi jogok. Az „akusztikus drogot”, az underground zenét azonban változatlanul üldözték. Aki pedig nem hitt a kommunizmus győzelmében, hamarosan pszichiátriai intézetben találta magát.

A sorozatban a hétköznapi, melós arcok mellett feltűnnek a politikusok: Brezsnyev, Honecker, Gorbacsov, Jaruzelski, Kádár János, Havel és a magát Istennek képzelő Ceausescu, aki kéjelegve hintózott Londonban.

A dokumentumfilm képsorai olykor kísérteties hasonlóságot mutatnak a mával, csak az arcok módosulnak. A szocialista rendszer egyetlen lövés nélkül dőlt meg. A Moszkvába vezető pórázok akkor elszakadtak. De a „viszontlátás” nem szünetel.