Kerner Mariann számára az életet jelenti a vers

Költő, családgondozó, aki verseivel ad erőt saját és olvasói mindennapjaihoz. Több ezer olvasója követi munkásságát, annak ellenére, hogy a líra manapság nem könnyen eladható műfaj. Márciusban újabb kötete jelenik meg.

Süti, a menhelyről örökbe fogadott kutya vár minket a nappaliban, megtudtam, a kis tacskót régebbi gazdái kitették az utcára, és valószínűleg verték is, mert nagyon félénk. Csak Mariannban bízik, senki másban. Nem csoda, hiszen egy őszinte, türelmes, elfogadó ember, akiben semmilyen előítélet nincs. – Több mint tíz éve foglalkozom komolyabban költészettel, már a főiskolai évek alatt is írtam verseket. Amikor elégedett voltam, akkor nem kaptak szerepet az életemben, de ha valami űrt éreztem, akkor gyakrabban ragadtam papírt és tollat – mesélt a kezdetekről Mariann, majd hozzátette, ma már természetes részévé vált az életének, úgy, ahogy a reggeli kávé vagy a lefekvés.

Kerner Mariann költő, családgondozó    Fotó: Tudósné Ódor Eszter

Számára az életet jelenti a vers, és elsősorban ember, csak utána költő, ami egy szerep a sok közül. Megélni nem tud a költészetből, de lendületet ad ahhoz, hogy meg tudjon élni. Civilben családgondozóként dolgozik. Reméli, eljön majd az idő, amikor már az írásból is megél.

Automatikusan írja a sorokat, nem gondolkodik a rímeken. Közben megtudom, kérésre is ír verseket, de cserébe semmit nem kér. Írt már ötvenedik érettségi találkozóra is, ami kihívás volt, hiszen ő maga is csak harmincéves. Kedvenc témája nincs, ahogy fogalmaz – annyira szent mindegyik téma, hogy ha válogatna, úgy érezné, nem becsüli meg az áldásukat. Ahogy az idő telik, mindig más áll közelebb, nem tudna választani

Beszélt egy olvasójáról, aki Amerikában él és rendszeresen olvas fel a verseiből egy ottani rádiócsatornán keresztül. Karácsonyi meglepetésként ettől a kedves embertől kapott egy CD-t, amint szavalt. – Ahogy ő megtalálta a versbe bújtatott érzéseket, más értéket adott az embereknek – fogalmazott. Elmondta, ő maga is olvas fel verseket. Úgy érzi, ezen a területen még van mit tanulnia. Nem azért tölti fel YouTube-ra versvideóit, hogy szerepeljen, hanem, mert úgy érzi, így sokkal több emberhez eljuthat költészete. – Az olvasóim hozzátartozói között vannak, akik valamilyen okból nem tudják olvasni a verseimet; nem férnek hozzá, vagy sérültek. Így nekik is elérhetővé válnak – mondta.

Vallja, nem örökölt az írói véna, hanem kapott. Sok olvasója szerint ez istenadta tehetség, de Mariann a gyermekkorára vezeti vissza.

– Egész kicsiként szerettem olvasni, az édesanyám rengeteget mesélt és mindent elérhetővé tett számomra.

– Példakép lehet egy négy gyerekét egyedül nevelő anyuka, aki megőrzi mosolyát, egy ember, aki szegény, mégis tiszta az otthona. Nem foglalkozás vagy státusz alapján választok példaképet – válaszolt a kérdésre, miszerint van-e a költők között példaképe.

– Egy ideig nem osztottam meg a verseimet az emberekkel, az életem lett könnyebb az írás által, csak írtam – mondta. Jelenleg több mint 4700 követője van rajongói oldalán a Facebookon. Megjelent kötete, amely A remény madara címet viseli.

– Saját költségemen adtam ki, mert a kiadók a lírába nem fektetnek. Szerencsére a megrendelt példányok mind elfogytak. Márciusban jelenik meg a következő könyv Te vagy a híd címmel. Még rengeteg tervem van a jövőre nézve – teszi hozzá titokzatos mosollyal.

Kerner Mariann

Áldott légy, magyar!

Apró talpú, nagyokat szenvedő, bús magyar,
Ébredj rá: az élet nem csak zivatar.
A vihar nem kerüli ki házad, ha rettegsz,
Félelem helyett szeretettel fordulj az emberekhez.
Múltad fájó sebét felejtsd végre el,
Érjen el hozzád a tudat: áldás, hogy létezel.
Kettétört történelmed tesz téged naggyá,
Sosem elég törekvésed űzött vaddá.
Ne sirasd, mi a múltban elveszett,
Élj bárhol a világban, hazavezet:
A gyökér, a szárny, az egyetlen otthon,
Zarándok lelked hiába kóborol.
Megtalálnod nem lehet az egyetlent,
Lecsengett éveket újra nem rendezheted.
A haza nem szántóföld, hegy, határ,
A haza, mely ezer útról téged hazavár.
Vándor, lakos, gyermek és idős,
Van egy legenda: a hétköznapi hős...
Nem, az, ki harcolni mer, álmodni nagyot,
Hanem, ki elégedettséggel öleli a nemzettudatot.
Ki hiány helyett a mindennapokért dolgozik,
Nem ordít a tömeggel – csendben imádkozik.
Hálás szíve napsugárt fest, ha éri vihar,
Isten éltessen hazám, áldott légy, magyar!

A mai kor nője

A mai kor nője karrierre vágyik: épít magának.
A mai kor nője otthonra vágyik: vesz magának.
A mai kor nője biztonságra vágyik: teremt magának.
A mai kor nője társra vágyik: választ magának...
Ahogy telnek az évek, úgy jönnek új kihívások,
Munkahelyek, másik lakás, partner...
És lassanként rájön, hogy mindene megvan,
Mégsincs semmije.
Lelke hontalan zokog a folyton változó időben.
Ereje fogyóban, szépsége mulandóban,
Mert amije van: hozzá tartozik,
De ő nem tartozik sehova.