Kultúra

2015.06.29. 19:17

A Rajna kincse Erdája kincset hozott Fodor Bernadettnek

Pápáról indult, Mumbaiban debütált, majd bejárta szinte az egész világot. A napokban a bécsi Ronacherben a legjobb női mellékszereplő kategóriában megkapta az osztrák zeneszínházi díjat, mégis hazavágyik Fodor Bernadett.

Tremmer Tamás

Keveseknek adatik meg, hogy magyarként a világ színpadán arassanak sikereket. Közéjük tartozik a pápai Fodor Bernadett, aki a minap az Erda szerepéért (A Rajna kincse, Linzi Zeneszínház produkciója)  a bécsi Ronacherben a legjobb női mellékszereplő kategóriában megkapta az osztrák zeneszínházi díjat, a Musiktheaterpreis 2015 Goldener Schikanedert. Az elismerés kapcsán beszélgettünk a mezzoszoprán operaénekessel, az új Linzi Zeneszínház társulatának tagjával.

Fotó: Németh Péter

- Mikor kötelezte el magát az énekléssel? Miért éppen az opera, s nem más?

- Hiszem, hogy részben eleve elrendelt a feladatunk ezen a Földön. Erre talán magam is kiváló példa vagyok. Amióta az eszemet tudom, mindig az élővilág, a természet, az állatok érdekeltek. Volt művészhajlam bennem, rajzoltam, festettem és az éneklés is természetes volt számomra, de kamaszként biológusi pályára készültem. Ez egyetlen pont híján úszott el a felvételikor, de így visszatekintve egyáltalán nem bánom, mert minden elő volt készítve a zenei pályához. Kisgyerekként azt hittem minden embernek szép hangja van, az enyémre ovisként figyeltek fel, így Pápán a zenei általános iskolába jártam, kórusban énekeltem és zongorázni is tanultam.

- Miként lett operaénekes?

- Húsz éves voltam, amikor az első klasszikus zenei énekórámat kaptam. Szerettem volna valami nagyon nemes és különleges dolgot tanulni. Hittem benne, hogy sikerülhet a közelébe kerülnöm annak, ami annyira megfogott, amikor a régi bakelit lemezeket hallgattam Fiorenza Cossottoval, Gyurkovics Máriával, Pavarottival. De azt hiszem, az én hitem önmagában nem lett volna elég, ehhez kell, hogy a család és az énekmesterek mind higgyenek az emberben. Kell a megerősítés, amit én mindig megkaptam. Már első énekmesterem, Dobi-Kiss Veronika komoly bázist adott a pályához. Ezt színpadi gyakorlatával, széles repertoár ismeretével kiegészítette a bécsi énektanárom, prof. Gabriele Lechner. Jelenlegi mentorom, Sass Sylvia, aki a nem elhanyagolható technikai dolgokon túl, rendkívüli személyiségével, csodálatos pályájával és hitével mutat nekem utat.

- Mikor került külföldre?

- 2006-ban kerültem a Bécsi Zeneakadémiára. Egyetemistaként és azt követően is szinte csak külföldön énekeltem. Alapvetően szabadúszó voltam, de két évadot (2013/14/15) az új Linzi Zeneszínház társulatában töltöttem. Ősztől újra szabadúszó leszek és örömmel jövök haza, mert be kell vallanom, erősen honvágyas típus vagyok.

- Merre énekelt a világban?

- Messzebbre nem is mehettem volna legelső operaszínpadi élményemért, mint India 2008-ban ott debütáltam Mumbaiban, a Pillangókisasszony Suzukijaként. Egyik legmaradandóbb élményem a világ egyik leghatalmasabb és legszebb operaháza, a Teatro Colón, Argentínában, Buenos Airesben. Ott Wagner Ringjében álltam színpadra. Európa számos országában, Németországban, Svédországban, Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban énekeltem, opera és koncerténekesként is. A Frankfurti Operaház a szívem csücske, mert első Wagner és Verdi szerepemet ott énekelhettem.

Fodor Bernadettnek Rudolph Frey rendező adja át a "Goldener Schikaneder" szobrot amely a Musiktheaterpreis hivatalos szimbóluma. (Fotó: Pálffy Barbara)

- Mit jelent ez a díj a szakmában?

- Egy huszonöt tagú szakmai zsűri választja ki kategóriánként a legjobbat. A Staatsoperen kívül az összes osztrák zeneszínház művészei és produkciói versengenek. Egy ilyen közegből kiválasztatni, több mint megtisztelő, komoly elismerést jelent.

- Mit jelent ez önnek? Mérföldkő, állomás a pályafutásában?

- Számomra különösen fontos megerősítés. A szerep, (Wagner: A Rajna kincse Erdája) amely az elismerést hozta nekem, mellékszerep. Erda alig van hét percet a színpadon. Énekel egy csodálatos áriát és távozik. Boldog vagyok, hogy egy ilyen villámszerepbe bele tudtam sűríteni annyi jelenlétet és energiát, hogy azt méltónak találták a díjra.

- Van-e célkitűzése a pályán?

- Azért szeretnék dolgozni, amit minden embertársamnak szívből kívánok, hogy továbbra is örömöm teljék a hivatásomban és mindig megtaláljam az utat azokhoz, akik értékelik a munkámat. Kiemelt figyelemmel kísérem az állatvédelmet, természetvédelmet is. szeretnék ennek is aktívan részese lenni. Jó lenne, ha minden ellenkező előjel ellenére, a becsület, a jóindulat és a szépre való törekvés mozgatná a világot. A művészvilágot is.

- Melyik zeneszerző áll önhöz a legközelebb, és miért?

- Drámai mezzoszoprán hangfajom predesztinál bizonyos szerzők kiemelt szeretetére. Wagner és Verdi különösen közel áll hozzám. De ha azt kérdezik, ki áll a legközelebb a lelkemhez, akkor különös módon Chopin-t kell megemlítenem. Az ő zongoraművei azok, amelyekbe örökre szerelmes lettem.

- Van-e példaképe?

- Ez mindig fogós kérdés számomra. Ha szakmai szemmel nézem, akkor igazából nem példaképeim vannak, hanem olyan csodás, szívemnek kedves művészek, akikre felnézek a pályájuk miatt. De utánozni senkit sem szeretnék, mert abban hiszek, hogy minden énekhang, karakter és személyiség egyedi. Példaképként csak  emberségben szabad követni másokat. Szerencsére mind a szakmai, mind a családi hátteremből akad erre példa.

- Mennyire tud boldogulni egy magyar énekes odakint?

- Elsősorban a tudás, az alázat és a nyelv ismerete számít, de természetesen nem elhanyagolhatóak a megfelelő kapcsolatok, menedzserek. Ezek kialakításában rendkívül fontos, hogy egy fiatal énekest kellőképpen támogassa a  mestere a pályán. Én hálával tartozom mindhárom énektanáromnak, mert önzetlenül és aktívan segítették előrelépésemet és úgy érzem, a mai napig nem engedték el a kezem. Külföldön élni, boldogulni azonban a sikerélmények ellenére sem mindig olyan egyszerű és bizony sokszor magányos dolog. Komoly lelkierő is szükséges ahhoz, hogy elviselje az ember azoknak a hiányát, távollétét, akiket a világon a legjobban szeret.

- Júniusban Budapesten, a MUPÁ-ban volt a hazai premierje. Mennyire volt különleges alkalom, hogy idehaza lépett fel?

- Nekem nagyon különleges volt. Az én pályám külföldön kezdődött, de szeretném, hogy hazafelé is kanyarodjon. Jó lenne, ha addig ismerne meg a hazai közönség, amíg még fiatal vagyok, és a maximumot tudom kihozni magamból. Az a vágyam, hogy családtagjaim, akik nem lehettek ott legszebb külföldi premierjeimen, többet hallhassanak. Nem csak részemről, részükről is sok lemondással járt az, hogy ma operaénekesnek nevezhetem magam. Az, hogy a MÜPA Rajna kincse premieremen ott ültek a nézők között a szüleim, elmondhatatlanul boldoggá tett.

- A szavaiból úgy érzem, honvágya van...

- Mindig is terveztem, hogy hazajövök. A bázisomat én csak Magyarországon tudom elképzelni, méghozzá csak itt, Veszprém megyében, a Bakony közelségében. Ez nem kötöttséget jelent, nem akadályoz semmiben. Ez egy kötelék, amit nem lehet elszakítani.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!