Kerülöm a konfliktusokat - Kulka János nem akar megosztó lenni

- Otthon felejtette a szövegeket, mondta. Ez a hely című estjét évek óta játssza, talán már kívülről is tudja azokat.

- Tizenöt-húsz dalt énekelek a koncerten, a dalok között felolvasok különféle szövegeket, amelyeket már sokszor olvastam, nagyjából tudom is, mégis biztos mankót adnak. Török Tamara dramaturggal együtt készítettük az estet, a szövegek cserélhetők. Van benne kultúrpolitika, a Nemzeti Színház igazgatóváltása, Ady Endre, Orbán Ottó versek. Bármikor bármit be lehet emelni, időnként cserélődnek is a szövegek. Nagyon nehéz ebben a megosztott világban, én nem akarok megosztó lenni. A természetemből adódik, hogy nem szeretnék kellemetlenségeket okozni, nem szeretnék senkit olyan helyzetbe hozni, hogy az ötödik percben felálljon és kimenjen, mert ő nem hallgatja végig, hogy Kerényi Imre miket beszél. Viszont mindannyiunkat sok minden foglalkoztat, akkor miért ne beszéljünk róla?

Fotó: Balogh Ákos

- Gyorsan belevágott a közepébe, a kultúrpolitikába. Nem akar megosztó lenni, mégis letette névjegyét az egyik oldalon.

- Nem. Nincsenek oldalak. Vannak emberek, akik érzékenyek a világ történéseire és az igazságérzetük ezt kimondatja velük, de ennyi. A mi szakmánktól idegen volt ez a fajta direkt beavatkozás. Soha nem foglalkoztam politikával, nem is érdekelt. Ha tíz éve történt volna ilyen, ugyanígy nem érteném, mi történik körülöttem. Illetve értem, csak nem akarom érteni. Ezért is hangzik el két olyan szöveg az esten, ami reklektál az elmúlt idő történéseire, lehet, hogy más is elgondolkozik rajta. Amikor eljöttem a Nemzeti Színházból, talán Oberfrank Pali (a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója – a szerk.) volt az egyetlen, aki felhívott és azt mondta, ha van kedvem szerződni és játszani, bármikor jöhetek. Ez nem oldal kérdése. A színházi életben ez lenne a normális.

- Járt a Nemzeti Színházban, mióta eljött?

- Nem. Tényleg nem tudom, mi nem visz oda, miközben sok kollégám ott maradt, nagyon szívesen megnézném őket. Lehet, hogy nekem is csak a szám jár, mert érzelmileg nem váltam még így színháztól. Soha életemben nem váltam színháztól egy igazgató miatt. Kerülök minden konfrontációt, nem szeretek konfliktusba keveredni. Hiába mondogatom, hogy kikerült a tudatomból, nem álmodom vele, álmomban nem megyek a színház folyosóján, nyilván megviseltek a történtek.

- Oberfrank Pálon kívül más is kereste?

- Nem nagyon. De ez is természetes. Jó megtanulni, hogy az ember az úgynevezett harcaiban – amik csak neki annyira fontosak -, személyes életének, pályájának fontos döntéseiben nagyon egyedül van. Nem terveztem, hogy a hátralévő életemet „kultúripari forradalmárként” fogom eltölteni, egyszerűen csak sok ízléstelen dolog, sok erőszakos beavatkozás történt olyan egyébként természetes folyamatokba, mint amilyen például a Pécsi Országos Színházi Találkozó.

- Társulati ember? Ragaszkodik a közösséghez?

- Persze, ezért is szerződtem a Katona József Színházba, amiért nagyon boldog vagyok. Mikor már bomladozott a Nemzeti Színházban a társulat, és eldöntöttem, hogy eljövök, egy kolléganőmnek elmeséltem, Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház rendezője olvasta az akkor velem készült interjút, hívott vendégnek a színházba. Ennek a vendégségnek lett az eredménye, hogy szerződtettek. A legszerencsésebb ember vagyok, hogy olyan színházba kerültem, amiről mindig is álmodtam.

- A kétrészes Faust című előadásban Mephistophelest alakítja.

- Nagyon nagy élmény, Schilling Árpád rendezővel majdnem négy hónapig próbáltuk. Az előadásról megjelent a Színház című folyóiratban egy szép írás, okos kritika, elemzés, úgy örültem, hogy végre valaki érti. Úgy érzem, a nézők talán kicsit értetlenkedve vagy furcsán veszik. Biztosan azért, mert mi olyan sokat foglalkoztunk a darabbal, az én fejemben annyira világos, tiszta, egyértelmű, amit csinálunk. Furcsa, mikor azt érzem, hogy a közönség zavarban van.

- Értik a nézők?

- Nem várom el egy nézőtől, hogy ismerje a teljes Faustot, én magam sem olvastam előtte. Nem lehet elvárni a közönségtől, hogy felkészült legyen. Néha az az érzésem, mintha az előadás nem igazán találkozna a nézőkkel, mintha kicsit eltartással, idegenkedve néznék azt, ami történik. De nem biztos, hogy így van.

- A filmek által sokkal több nézőhöz jut el, mint amikor a Nemzeti Színház vagy a Katona József Színház színpadán lép fel. Gyakran foglalkoztatják önt, különböző műfajú produkciókban.

- Hála Istennek. Egyáltalán nem érzem magam sem kitaszítva, sem kihagyva, örülök, hogy filmeket forgathatok. Az életem delének vagy délutánjának adománya, hogy a sok televíziós szereplés után még van filmrendező, aki elhiszi, hogy másra is képes vagyok. Ez nagyon nagy öröm, különösen, hogy ilyen sokféle műfajban kipróbálhatom magam, mint például A vizsga, az Argo 2, a Swing, A berni követ. Szép anyagok, jó forgatókönyvek.

- Egy interjúban azt nyilatkozta, szeret kilépni a komfortzónájából.

- Igen, szélsőségekbe menni, olyan dolgokat csinálni, amiket egyébként nem szoktam. Jó, hogy egy színész meg tudja lepni a közönségét, nem mindig ugyanazt adja, amit várnak tőle.

- Ilyen meglepetés például az Argo 2.

- Soha életemben nem játszottam hasonló filmben, japánul beszélek, kardozok. Egy színészt „ébren tart”, ha másfajta filmben, előadásban szerepel, mint egyébként.

- Most milyen film- és színházi szerepekre készül?

- Nyáron megpróbálok pihenni, amennyit lehet, lesz egy-két koncertem is. Szeptember elején Kamondi Zolival forgatok egy filmet, Árpa Attila is új filmre készül, regényét filmesíti meg az olajszőkítésről. Télen forgattunk egy nagyon szép filmet, Kovács Patríciával és Gryllus Dorkával, Félvilág címmel, egy huszadik század eleji, megtörtént eseményről van szó, annak ősszel lesz a bemutatója. A színházi szerepekről egyelőre még nem tudok.