Az ország hősei

A Védegylet az általa közadakozásból felállított emlékműnél 2008. január 9-e óta emlékezik meg rendszeresen a Veszprém megyei Forradalmi Tanács elnökéről, Brusznyai Árpádról, aki ötvenkilenc éve, 1958. január 9-én halt mártírhalált. Rainer Pál történész beszédében felidézte az '56-os hősök, köztük Maléter Pál alakját, azt, amikor gyerekként édesapjától Maléter kilétéről kérdezősködött.

A történész szólt arról, hogy az 1956-os forradalomban való részvételéért 232 honfitársunkat végezték ki 1961-ig, köztük 6 nőt. Közülük 30-40 embernek részletesen ismerjük az életútját, például Nagy Imrének, Maléter Pálnak, Brusznyai Árpádnak. A többi résztvevő kisember volt. Többségük budapesti vagy Pest környéki melós, munkás, az értelmiség szerény mértékben képviselve köztük.

- A kommunista rezsim előszeretettel hangoztatta, hogy az '56-os ellenforradalom résztvevői köztörvényes bűnözők voltak. Ha végignézzük a kivégzettek életútját, látjuk, hogy ez részben igaz, de ahhoz, hogy akkor valakinek Magyarországon priusza legyen, nem kellett sok. A forradalomban nem az egyetemi tanárok, a magasan kvalifikáltak harcoltak, hanem főként pesti munkás fiúk, vagányok.

Voltak közöttük büntetett előéletűek, de minden hibájukkal együtt ők Magyarország hősei, nem lehet megtagadni őket. Brusznyai Árpád kilógott közülük, gimnáziumi tanár volt, a klasszika-filológiával foglalkozó tudós ember szépen induló egyetemi pályafutás előtt állt. Semmi különöset nem tett, mégis nagyon sokat. Tudjuk, hogy mindenkit nyugalomra intett, azt mondta,mindenki végezze a napi munkáját, mindenképpen a rendet akarta fenntartani.

Rainer Pál úgy fogalmazott: Brusznyai Árpád alkalmas személyiség volt, hogy a régi-új rezsim rajta „verje el a port". Édesapja csendőrtiszt volt, bátyja római katolikus pap, ezért úgy gondolták, őt kell elszámoltatni. Művelt tanár, akiről az volt a vélemény, hogy nemcsak a tananyagot adta le, hanem igyekezett tanítani a rábízottakat. 1956 után többször is lefogták, kihallgatták, többször letartóztatták, a harmadik, negyedik alkalommal halálra ítélték. A Himnuszt énekelve ment a bitófára.

A megemlékezésen Hatás Andrea két verset, egy finn és egy francia költő művét adta elő a Tollas Tibor szerkesztette A „magyar október" költői visszhangja a nagyvilágban. 1956. Gloria Victis című kötetből. Az emlékműnél a város, a Védegylet Veszprémért Egyesület és a Fidesz veszprémi csoportja nevében helyeztek el koszorúkat.