Kultúra

2017.06.08. 10:09

Csíksomlyói búcsú 450. alkalommal - Kereszténység és összetartozás, varázslatos tájakon

Veszprém, Csíksomlyó – A pünkösdhétvégén lezajlott csíksomlyói búcsú rengeteg látogatót, kirándulót, keresztényt és nem keresztényt egyaránt vonz. Kinti élményeiről a búcsúra zarándokolt veszprémi Németh Edit, valamint Szalay Tímea mesélt, akik egy hétfős, a megyében szervezett kiscsoport tagjaiként zarándokoltak el az idén 450. alkalommal megrendezett búcsúra.

Leitner Vera

– Tavaly nyáron hozott össze a sors egy erdélyi kirándulás alkalmával helyi emberekkel, akikkel nagyon könnyű összebarátkozni az értékrendjük és a bennük lévő rengeteg szeretet miatt. Felajánlották, szívesen elvisznek minket Csíksomlyóra, mivel a közelben voltunk. Már akkor is – nem a búcsú idején – hatalmas élmény volt.

Nagyon erősen érezhető volt a kegytemplomban, hogy valami egészen más világ van ott bent, mint kint. Annyira megható volt ott lenni, hogy tudtam, ide többször jönnöm kell, a búcsúra is – meséli Szalay Tímea, aki idén első alkalommal vett részt a csíksomlyói búcsúban, ám rögtön különleges szerepben, zarándoklatszervezőként vágott neki az eseménynek.

–Idén pünkösdkor heten mentünk ki, de mikor hozzáfogtam a szervezéshez, még nem pontosan tudtam, hogy ezt milyen formában szervezem össze, mi legyen az, ami összefogja a csoportot. Eleinte úgy gondoltam, elegendő, ha egyszerű kirándulókként megyünk, de beláttam, hogy mégsem lehet csak úgy kirándulni Csíksomlyóra, mivel ennek elhagyhatatlan lelki tartalma is van, s jó volna, ha az egésznek átéreznénk a lelki oldalát is.

Ezért a zarándoklat minden napjára készültem a csapat számára lelki tartalmakkal, melyeket közösen, egyénileg is fel lehetett dolgozni. A búcsú végére, úgy érzem, sikerült összehangolni az igényeket, s abban is egészen biztos vagyok, hogy akik úgy gondolták, nem kimondottan zarándokútra, hanem csak kirándulni jönnek, őket is megérintette a kint tapasztalható szellem és szeretet.

Fotó: Németh Edit

– Hihetetlen élmény Erdélyben lenni, eleve olyan családnál szálltunk meg, melyben nagyon lehetett érezni a szeretetet. A családtagok kedvesen szólnak a másikhoz, segítenek, figyelnek, nem kell kérni a másikat, de még ha különbözik is a véleményük valamiben, olyan szépen megfogalmazva mondják meg egymásnak, hogy azt gondolom, van mit tanulnunk Erdélyben.

Szalay Tímea elmondta, a csapat kisbusszal indult el a több naposra szervezett útra, s a kegytemplomtól körülbelül 12 kilométerre található Csíkrákoson szállt meg, s innen indultak a búcsúba, a csíkrákosi keresztaljával. Egy keresztalja egészen kevés és egészen sok embert is összefoghat, az egy helyről érkező csoportokat nevezik keresztaljának, akik együtt mennek, egy kereszt alatt a búcsúra.

– Hatalmas élmény volt például, mikor péntek este megérkezett a székely gyors, és kimentünk fogadni a vasútállomásra Csíkrákoson. Ez a vonat Magyarországról jön és hozza a búcsúra a zarándokokat. 17 vagon érkezett, benne mindenki a búcsúra jött. A vonat több állomáson is megállt útközben, mindenhol köszöntötték, műsorral fogadták a leszálló zarándokokat. Annyira megható, hogy ilyen erősen lehet érezni a nemzeti összetartozást: a vonat ablakaiból szinte kiestek az emberek a magyar zászlókkal, mindenki integetett, ünnepelt, tömve voltak a vagonok.

Olyan hosszú volt a székely gyors, hogy ötször kellett előre mennie a vonatnak, hogy mindenki le tudjon szállni a peronon – meséli Tímea. – Mikor szombat reggel hét óra körül elindultunk a csíkrákosi keresztaljával, akkor még nem olyan sokan, nagyából ötvenen voltunk. Mire felértünk a csíksomlyói kegytemplom mellett, a Kissomlyó és a Nagysomlyó hegy között elterülő nyeregre, a különböző mellékutakról, falvakról csatlakoztak hozzánk kisebb-nagyobb keresztalják.

Van egy nagyon szép hagyomány, miszerint, ha a keresztek útközben találkoznak, köszöntik egymást, a keresztvivők meghajtják őket egymás felé, így biccentenek egymásnak, de ha útközben kereszt, templom található, vagy olyan érték, aminek egyházi vonatkozása van, akkor az előtt is tisztelegnek. Mikor 11-re odaértünk a nyeregre, a mi keresztaljánkban már nagyjából hatszázan voltunk.

A két hegy között elnyúló nyeregre szombaton kora reggel kezdenek el megérkezni a zarándokok, egészen messziről is. A veszprémiek találkoztak olyan csoporttal is, akik Budapestről gyalogoltak egészen a búcsúig. Ahogy megérkeznek a zarándokok, folyamatosan telik fel a nyereg, látni lehet, hogy minden oda vezető út tele van emberekkel, keresztekkel, zászlókkal. Idén is több százezres tömeg gyűlt össze a búcsúra, sőt, idén többen zarándokoltak ki, mint eddig valaha, mert a nyereg területén már olyan helyen is voltak emberek, ahol a korábbi években nem szoktak lenni. A szabadtéri szentmise fél egykor kezdődött, ezt ünnepi énekek, ráhangolódás előzte meg.

– A búcsú keresztény oldala mellett, a zarándoklat és a mise mellett egy erős nemzeti összetartozás vonala is van. Annyira jó, hogy akik ott élnek, meg tudják őrizni a magyarságukat és mi meg oda tudunk menni feltöltődni, gyakorlatilag az ő békéjükkel töltődünk fel mi, amit ők tudnak ott teremteni – véli Tímea.

– Gondoltam, ha már kimegyünk, akkor néhány nevezetességet azért ejtsünk útba, így felmentünk a Madarasi-Hargitára, ami a székelyek szent hegye, tele kopjafákkal, keresztekkel, versekkel. A csíksomlyói búcsú után vasárnap elmentünk Gyimesbükkre, ahol aznap volt búcsú. A völgyben ünnepség volt, csángók, moldvaiak énekeltek, meséltek történeteket, legendákat, Szent Lászlóról is. A műsor megkapó volt, az ő autentikus zenéjükkel, olyan dalokkal, ami az ő történetükről szól, róluk, egy olyan helyen, ahol ők élnek. Úgy gondolom, ezek tényleg nagy értékek.

Németh Edit, a zarándoklat egyik veszprémi résztvevője tavaly járt Kalotaszegen, de az idei volt az első alkalom, hogy részt vett a csíksomlyói búcsún.

– A búcsúról korábban voltak már ismereteim, elképzeléseim, de igyekeztem az egyéb úticéljainknak, Madarasi-Hargita, Gyimesbükk is utánaolvasni. A zarándoklatra a kirándulás élménye mellett annak lelki oldala motivált, elsősorban inkább az. Nagyon megható volt, ahogy mentünk át a különböző falvakon, csatlakoztak hozzánk a keresztalják és régi dalokat énekeltünk, melyeket édesanyámtól, nagymamámtól hallottam még annak idején.

Az egész búcsú nagyon jól szervezett volt, nagyon mély lelki élményt nyújtott – meséli Németh Edit, aki nagy túrázóként azt is értékelte, hogy a veszprémi csapattal egyéb látnivalókat is megtekintenek, s a búcsú mellett túrázhattak is a meseszép vidékeken. A kint megélt pozitív élmények után úgy véli, lehet, hogy még egyszer kimegy a búcsúra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!