Látogatás a Gizella-díjjal kitüntetett Molnár Sándor antikváriusnál

Molnár Sándor 2017-ben átvehette Veszprém város egyik legfontosabb elismerését, a Gizella-díjat.

- A nagybátyám mindig azt mondta, ha kapunk valamit, azt el kell fogadni. Óriási elismerés ez számomra, pedig úgy érzem, akadnak a városban mások is, akik ezt a díjat sokkal inkább megérdemelték volna. Persze ettől függetlenül hatalmas büszkeség ez nekem, de mégis, néha úgy érzem, érdemtelenül esett rám a választás - magyarázta Molnár Sándor, miközben hellyel kínált a könyvszeretők számára Kánaánnal felérő Utas és Holdvilág elnevezésű antikváriumban.

A hely egyszerűen magával ragadó, ahová csak nézünk, megakad a szemünk egy remek íráson, regényen, tudományos köteten. Nehéz így beszélgetni, az ember legszívesebben csak levenne néhány kötetet a plafonig érő polcokról, és a kényelmes bőrfotelekbe süppedve, lábát az asztalra pakolva inkább csak olvasna. Mikor ezt megjegyeztem, Sándor szomorkásan mondta, pedig mostanság a könyvnek nincs igazi értéke. - A különböző lakberendezési folyóiratokban is mit látunk? A nappalik éke a hatalmas plazmatévé, sehol egy könyvespolc, könyv. Ezek a képek azt sugallják, a könyvnek nincs helye a lakásban.

Sándor nem antikváriusként, hanem órásként és ékszerészként kezdte pályafutását. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy elmondása szerint már hatéves kora óta, mióta megtanult olvasni, szenvedélyesen imádta a könyveket. Beiratkozott a megyei könyvtárba, és tízesével hozta ki az olvasnivalót. Életre szóló barátságot kötött az olvasással.

Visszatérve eredeti szakmájához, mint mesélte, elkapta egyfajta megalománia, és méregdrága svájci órák forgalmazásába kezdett, amire akkor még nem volt kereslet. Tönkrement, de akadt egy mentőötlete: a garázsában háromezer, bedobozolt, válogatott kötet lapult. Úgy gondolta, ha ezekkel kezd el kereskedni, akkor talpra állhat.

Az Utas és Holdvilág Antikváriumot, de még nem ezen a néven, 1983-ban alapította a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Nagy büszkesége volt ez a városnak, amit 1994-ben az addigi igazgató, Szokoly István vett át magánvállalkozásként. Az üzlet 2005-ben került Sándorhoz.

Az antikvárium azóta a veszprémi irodalmi élet egyik fő bázisa. Az elmúlt tizenkét évben több mint 150 kulturális, irodalmi, zenés estet szervezett Sándor. Barátja, Brassay Zoltán, a Lovassy gimnázium egykori tanára, irodalomtörténész, író segíti ebben. Kettejük munkájának köszönhetően a mai magyar irodalom jeles alakjai - Péterfy Gergely, Grecsó Krisztián, Esterházy Péter, Cseh Tamás - is megfordultak Veszprémben. Arra is ügyelnek, hogy a helyi alkotóknak, íróknak, költőknek is helyet adjanak, többek között Tolnai Ottónak, Fenyvesi Ottónak, Géczi Jánosnak, Bozsik Péternek.

- Nem könnyű megszervezni egy-egy beszélgetést, főleg az országosan ismert művészekkel. Barátok, menedzserek segítségével tudjuk felvenni a kapcsolatot az írókkal. Esterházy Péter kapcsán például kaptam egy fülest, hogy ő a kézzel írott leveleket, meghívókat kedveli, s azokra mindig szívesen válaszol. Kézzel írtam neki, de ő már elektronikus levélben válaszolt, hogy szívesen elfogadja a meghívásunkat - árult el egy kulisszatitkot Sándor.

A zenével is szoros kapcsolatot ápoló Sándorról megtudtam még, jól gitározik, bár éppen elpattant egy húr hangszerén, de autodidakta módon megtanult hegedülni is.

- Én inkább csak tömeg-oszlató zenének hívom, amikor hegedűn játszom. Többször előfordult, hogy amikor hegedülni kezdtem, szép lassan elsétáltak a közelből az emberek - mesélte nevetve.

A könyvekkel kapcsolatban elmondta, ő nem gyűjtöget, nincsenek dobozba zárt ritkaságai. Az előző tulajdonos, Szokoly István viszont hátul, a raktárban rejtegette a különlegességeket, és amikor megvált az üzlettől, a zirci apátságra hagyta a gyűjteményét.

- Pár éve bőröndnyi könyvet hozott be egy fiatalember. Akkor egy pillanatra megállt a lélegzetem, hiszen az egyik kötet Roberto Bellarmino bíboros 1620-as kiadású könyve volt. Ő volt az a pap, aki Giordano Bruno halálos ítéletét nem írta alá, s így megmentette a humanista filozófust. Azóta már megváltam ettől a könyvtől is, nem látom értelmét gyűjtögetni.

A beszélgetés közben néhány vevőt is kiszolgált. Számomra idegenül csengő szerző tudományos szakkönyvét keresték - Sándor azonnal, fejből tudta, hol keresse a kötetet.

A könyvek iránti imádata mára sem lankadt. Szerb Antal Utas és Holdvilág című kisregénye, Ottlik Géza Hajnali háztetők című kötete az egyik kedvence, William Styron Sophie választ című regénye pedig rendkívül közel áll hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy antikváriumnak meddig lehet létjogosultsága a mai, modernizált, digitalizált világban, Sándor egy kedves történettel reagált.

- Tolnai Ottó, a Veszprémhez is köthető Kossuth-díjas író, költő vette a fáradságot, bement a városházára, és elmondta, ahol nincs antikvárium, az nem igazi város, úgyhogy az Utas és Holdvilágnak meg kell maradnia. Egyetértek vele. Egy kis beszélgetésre, olvasásra mindig nyitva áll az ajtaja.