Kultúra

2015.05.29. 11:31

A Gizella-díjas Kis-Bakony Táncegyüttes jelen van Veszprém város kulturális életében, mindig nagy sikert arat fellépéseivel

Motivált családi háttérből jönnek táncolni a gyerekek, a szülők elismerik a munkánkat, mondja Varga István és Vargáné Földházi Ildikó, a Kis-Bakony Táncegyüttes vezetői, akikkel a Gizella-díj kapcsán beszélgettünk.

Balla Emőke

A Kis-Bakony Táncegyüttes a Helyőrségi Művelődési Otthon megnyitásával egy időben, 1989-ben alakult a Helyőrségi klub óvodás gyermekcsoportjaként, Vajda Csilla vezetésével. Létrejöttének célja a népi kultúra és táncok megszerettetésén túl az akkori Honvéd-Bakony Táncegyüttes utánpótlásának biztosítása volt. A táncegyüttesben három csoportban (elsőtől a harmadik osztályig, negyediktől hatodik osztályig, illetve hetedik osztálytól középiskoláig) több mint száz gyermek sajátítja el a magyar nyelvterület táncait, és képezi a Veszprém-Bakony Táncegyüttes utánpótlását. Óvodás csoportot is indítanak, az idei, a Városi Művelődési Központ épületének felújításának éve kivételével. Átvető néven ötödik éve működik az együttes szenior csoportja, a táncos gyerekek szüleiből alakult a közel negyven tagú közösség.

A tánccsoportot 1991-től Molnárné Tóth Erzsébet vezette, huszonegy éve Varga István „Sztyopa" és Vargáné Földházi Ildikó irányításával működik, Kis-Bakony Tánc-együttes néven. Ildikó óvónő, férje pedig a Táltos Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.

A Gizella-díjjal kitüntetett Kis-Bakony Táncegyüttes vezetői, Varga István „Sztopa" és Vargáné Földházi Ildikó bemutatják a táncot a gyerekeknek a negyedik-hatodik osztályosok csoportjának próbáján.

A Kis-Bakony együttes tagjai a népi kultúra iránt fogékony gyermekekből verbuválódnak. A gyermekek elsajátítják a Kárpát-medence táncait, felelevenítik a népszokásokat, továbbörökítve hagyományainkat. Megismerkednek népviseleteinkkel, népzenénkkel, népdalainkkal, népi gyermekjátékainkkal. Az együttes megalakulása óta folyamatosan jelen van Veszprém kulturális életében, műsoraival rendszeresen színesíti a városi rendezvényeket. Nemcsak Veszprémben, hanem megyeszerte is nagy sikereket arat fellépéseivel. A csapat számos hazai és külföldi fesztiválon, rendezvényen öregbítette Veszprém hírnevét, többek között Finnországban, Balatonföldváron, Székesfehérváron, Bottropban, Tarnowban és Kézdiszentlelken. A táncosok a Bakony virágai szólótáncversenyen is számos díjat nyertek.

A koreográfiákat általában a csoport vezetői készítik, de vannak vendég koreográfusok, egy-egy tájegységnek ismerői. A gyerekek felvidéki, mátyusföldi, szatmári, dél-alföldi, somogyi, erdélyi, moldvai, mezőségi, szilágysági, székelyföldi táncokkal ismerkednek és ahogyan maguk vallják, mindig a legfrissebb a kedvencük, az, amit éppen tanulnak. Arra a kérdésre, mekkora az együttes repertoárja, Ildikó és Sztyopa azt válaszolják, előfordult, hogy két-órás műsort is adtak már. Állandó, évről évre való újrakezdés, folyamatos munka az övék. A Kis-Bakony Táncegyüttesben huszonhat év alatt nevelkedett fiatalok nagy része ma már a Veszprém-Bakony Táncegyüttes tagjaként folytatja a néptánc népszerűsítését. Fontos, hogy a fiatalok ne csak életkor szerint, de táncban is érettek legyenek, vélik az együttes vezetői.

A táncosoknak mindig az a tánc a kedvencük, amit aktuálisan tanulnak. A fiúk éppen a szilágysági férfitáncot, a zsibait próbálják. Fotó: Balogh Ákos

– Az a célunk, a hitvallásunk, hogy a fiatalok felkerüljenek az együttesbe. Az utánpótlást biztosítjuk, gyerekkorban kell kezdeni a táncot. A középiskola első, második osztálya után van egy átmeneti év, utána kerülnek fel a fiatalok a nagy együttesbe.

A negyedik-hatodik osztályosok próbáján vagyunk, bátor jelentkezők mesélnek. A Deák Ferenc Általános Iskola hatodik osztályosa, Prins Alexander óvodásként kezdte a táncot, Ildikónál. Hetente egyszer van próba, jó a közösség, mindenki rendes, bár kicsit zajos, közli. Kedvence a zsibai (szilágysági férfitánc), most ezt tanulják. A felnőtt együttesben szeretné folytatni a táncot. Farkas Kincső a Padányi Katolikus Iskola ötödikese szintén óvodásként kezdett táncolni, neki is a szilágysági és a somogyi a kedvence. Arra kérem, jellemezze az együttes vezetőit. Tudnak rendet teremteni, de nem szigorúak, mondja. Jól megtanítják a koreográfiákat.

Állandó párok vannak, a próbán, a tanulás során azonban cserélik a párokat. Azért, hogy különböző hatások érjék őket, mondják az oktatók. Éppen szilágysági szabad táncot adnak elő: a gyerekek tanulnak motívumokat, meghallják a zenét és szabadon fűzik egymásba azokat, maguk alkotják meg a folyamatot.

– Nyáron táborba megyünk és este a gyerekek kérik, tegyünk be népzenét. Amikor egy ötödikes, hatodikos gyerek népzenére „mulat", ennél jobb érzés nem kell egy oktatónak. A néptánc rétegkultúra. Vannak, akik kiskorukban elbizonytalanodnak, ha társaik csúfolják őket, amiért táncegyüttesbe járnak, de hamar megismerik ennek a valódi értéket. Szakdolgozatomba általános iskolai csoportokat vizsgáltam, azt, hogy a táncosok milyen helyet foglalnak el közösségükben. Akik néptánc szakkörbe járnak, azoknak olyan készségei fejlődnek ki, melyekkel kivívják osztálytársaik elismerését. Az osztályban előrébb sorolják őket, társaik szívesen választják őket, beszélgetnek, barátkoznak velük. Nekünk mindig szerencsénk volt: a táncosok maguktól jönnek, motivált családi háttérből, motivált szülőktől. A szülők értékelik a munkánkat, a Gizella-díjra is ők terjesztették fel az együttest.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!