A negyedik teátrum a városban

Komáromi Sándor
(Fotó: Napló)

A harmincegy éves fiatalember azzal kezdi a beszélgetésünket, hogy határozottan kijelenti, tudja, mit szeretne magával kezdeni, mit szeretne csinálni az életben. 

Ajkán nőtt fel, aztán Tapolcára került kereskedelmi középiskolába, aminek csak most veszi igazán hasznát. Az iskolában, meséli, nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre, szituációs játékokon sajátították el, hogy miként kell a különböző embertípusokkal bánni. 

Az itt megszerzett többletet most remekül tudja alkalmazni a színházi munkában. Különben mindig a kultúra közelében élt, hatodikos általános iskolás volt Ajkán, amikor bekapcsolódott a Lázár Péter drámapedagógus által szervezett színjátszó csoport munkájába. 

Ma már persze nem játszik, rendez és szervezi az egyetemi színházi életet. Komáromi Sándor felidézi azt az időszakot, amikor elkezdte tanulmányait a színháztudományi szakon. Bécsy Tamás tanszékvezető professzor még három féléven keresztül tanította.

Szakmailag és emberileg rengeteget kapott a professzortól, akinek gondolkodása, világlátása és reakciói a körülöttünk zajló folyamatokra erősen befolyásolták a diákok felfogását. 

A professzor és Sándor között klasszikus mester-tanítvány viszony alakult ki. 

Sok olyan előadást láttak akkoriban felvételről, amelyek alapvetően más színház megközelítési módszereket mutattak be, eltértek a tradícióktól, jelezték, hogy van egy nyugatibb, európaibb színházi elképzelés. 

Bécsy Tamás, említi Sándor, átírta a drámai konfliktus fogalmát, ugyanakkor nem igazán tett különbséget a profi és az amatőr színház között. A veszprémi egyetemen korábban nagy hagyományai voltak a színjátszásnak, ám amikor Komáromi Sándor 2002-ben odakerült, az aktív munka éppen szünetelt. 

Társaival rögtön elkezdte szervezni a színjátszást, 2003-ban már rendezett egy Phaedra-előadást, s ezen felbuzdulva októberben megtartották az első hivatalos bemutatót. 

Azóta folyamatosan dolgoznak, évről évre elég sok előadást csinálnak, s a nagyszínpadi játékok mellett vásári komédiákat mutatnak be, irodalmi műsorokat szerkesztenek. 

Sándor úgy gondolta, hogy két csoportot működtetnek, a nagyobbikban könnyebben emészthető produkciókat kínálnak a közönségnek, míg a másikban egy teljesen eltérő színházi formanyelvet alakítanak ki. Így jött létre a Teleszterion Színházi Műhely 2003-ban. 

Rá két évre megalapították a Teleszterion Kulturális Egyesületet is, amely az intézményi hátteret biztosítja, pályázatokat szerkesztenek és nyújtanak be. 

A Teleszterion Színházi Műhely kísérleti jelleggel működik, nem a piaci szempontok dominálnak, itt mélyrehatóbb munkát végeznek, több időt fordítanak egy-egy előadásra. 

A színészi testtel, jelenléttel meghatározható atmoszférák az elsődlegesek, a mozgással megteremtett különböző hangulatokon van a hangsúly, mondja Komáromi Sándor. Például Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből készítettek sikeres előadást, amely tulajdonképpen az ars poeticájuk is lett.

Amikor a rendezéseiről kérdezem, Lorca Vérnászát, Dosztojevszkij egy másik művét, a Feljegyzések az egérlyukból és Bulgakov Mester és Margarita című regényét említi, az utóbbiból 85 perces előadást készítettek. 

Jelenleg a Nobel-díjas író, Gabriel García Marquez Szerelemről és más démonokról című regényét adaptálják. Az egyetemi színpad az intézménytől önálló épületet kapott, az egyetemi könyvtár mögötti, az egykori műhelycsarnokban stúdióteret, mosdót, öltözőt, ruhatárat alakítottak ki.

Az épület 2007 novemberében a Bécsy Tamás Egyetemi Színház nevet vette fel. 

A Teleszterion Kulturális Egyesület 140 ezer forintos felajánlásból kifestette a kopár falakat, az egyetem egymil-lió forintos támogatásából pedig a nyersbeton padlót műanyaggal borították be. A rezsiköltségeket az egyetem fedezi. 

Technikai felszereltségük elfogadható, nem bonyolult, de céljaiknak pillanatnyilag megfelel.

Komáromi Sándor színházi köréhez 18-20 ember tartozik, zömében egyetemisták. Egyre erősödnek, egyre jelentősebb szellemi minőséget hoznak létre, dialogizálnak a világgal, ahogy vezetőjük fogalmaz.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, kialakulóban a város negyedik színháza, a Petőfi Színház, a Pannon Várszínház, a Kabóca Bábszínház után a 2009/2010-es évadban már izgalmas programokat kínálnak. 

A bérletes előadások indítása sem áll távol tőlük, de ehhez elsősorban nekik kell nyitni a város, a közönség felé. A vonzó, színvonalas elő-adások az állandó helyszí- nen már az első lépéseket jelentik.