A színész formálható, mint a gyurma

- Fontos a díj, az elismerés?

- Mindenkinek fontos. Különösen akkor, ha szeretünk dolgozni, szeretjük a munkánkat, elhivatottan végezzük és még nem vagyunk elfásulva, kiégve.

- Emlékszik az előadásokra, amik a sikert hozták?

- Az 1995-96-os évadban a Bál a Savoyban című előadás volt ütős, a 2006-2007-es évadban a Vihar, a Bolond vasárnap, a Vitéz Bátor, Molnár Ferenc Színház című darabja, 2008-ban pedig a Legyetek jók, ha tudtok Fülöp atyája, aztán az Indul a bakterház. Idén a Csókos asszony, a Figaro, a Noszty fiú és a Jeanne d'Arc.

- Sok előadásban szerepel, a rendezők szívesen dolgoznak Önnel.

- Ha szükség van rám és el tudom vállalni a szerepet, megyek. Előfordult, hogy az egyik szerepet próbáltam, a következő előadásét pedig már tanultam.

- Mondhatja a színész, hogy nem vállal egy szerepet?

- Mondhatja, de nem mondja. Valló Péter is számított rám, Kéri Kitty is, Szami (Eperjes Károly művészeti tanácsadó - a szerk.) azt mondta, egy Figarót nem illik visszaadni. Meg lehet oldani, kicsit jobban elfárad az ember. De nem panaszkodom.

- Ki tudja emelni szerepei közül valamelyiket vagy mindegyiket egyformán élvezi?

- Mindegyik szerepet meg kell szeretni, másképp nem tudja a színész megtanulni. Itt szoktam tanulni, a szobában. Rohangálok fel-le, közben takarítok, mosok, főzök és tanulok. Vagy a Balaton uszodában.

- Könnyen tanul?

- Elég könnyen. Kopogjuk le. A Figarótól kicsit megijedtem, a szövegkönyv 115 oldal, de jött március 15-e - huszonhárom év alatt ez volt az első március 15-e, amikor nem dolgoztam-, kisütött a Nap, bementem a másik szobába, felhúztam a redőnyt, napoztam és tanultam.

- Mennyi idő kell egy szerep megtanulásához?

- Két-három hét. Az első előadásokon még bizonytalan az ember, a végére kialakul, összejön.

- Az olvasópróbára kész szövegtudással megy?

- Áh! Jó lenne, de általában próbálunk egy darabot és ha van egy szünnap, megtartjuk a következő darab olvasópróbáját. Az egyik előadást próbálom és már kezdem a másikat. Jártam úgy, hogy nyárra kiadták a szövegkönyvet, megtanultam, aztán ősszel a próbán kezdhettem elölről, mert a rendezőnek más volt a koncepciója. Szöveget nem lehet úgy tanulni, hogy ne jelenjen meg előttünk a helyszín.

- Próbákon könnyebb megtanulni a szöveget?

- Igen. Sokkal jobban dolgozik az ember, ha a szöveget kötheti valamihez, ha tudja, hogy ezt itt mondja, ennek itt a helye, annak ott a helye. Sokan azt kérik, hogy tudd a szöveget, más meg azt, hogy ne tudd, gyere fel a színpadra egy példánnyal. Rátonyi Robi bácsinál például bejöttünk az első próbára szövegpéldánnyal, ceruzával be kellett írni, hogy bejössz jobb oldalon, kimész bal oldalon. Hadd nézzem, beírtad-e. Ha beírtad, mehetünk tovább. Minden vicc nélkül. A következő próbán beírtuk a kellékeket is: ezt használod, azt használod. Robi bácsi nagyon felkészülten jött a próbákra.

- Nála nem nagyon bontakozhatott ki a színész egyénisége.

- Lejárta az utunkat, megmutatta az a és b pontot, a szabadság az, amíg a-ból b-be eljutsz. Ami a két pont között van, az a szabadság. A színész olyan, mint egy gyurma, formálható, alakítható. Erős jellem volt Robi bácsi. Nem az akaratát kényszerítette rá az emberre, hanem a színházszeretetét próbálta átadni. A színész akkor tudja legkönnyebben megtanulni a szövegét, ha példánnyal a kezében leírja, ide megy, oda megy, aztán otthon megtanulja. Én délután hazamegyek, irány a Balaton uszoda és estére tudom a szöveget. A Noszty fiúban például volt egy monológ, azt egy óra alatt tanultam meg. Szeptemberben még friss volt az agyam, leültem az uszodában, este hazajöttem és tudtam a monológot.

- Számít a szeptemberi friss agy?

- Nagyon. Ebben az évadban tizenegy darabnak a szövege van az agyamban.

- A színészek azt állítják, törlik a darabok szövegét, ha nincs rájuk szükség.

- Jó lenne, én nem tudok könnyen törölni.

- Az előadásokon kívül mást is őriz a fejében?

- Például a verseket a Versbuszhoz.

- Tizenegy darab, Győrben kettőt játszik, a Csárdáskirálynőt és az Állami áruházat. Be tudja ezeket is illeszten sűrű programjába? Kiadja a veszprémi színház?

- Kiad, kell, hogy a színházak segítsék egymást. Ráadásul Győr nincs messze, hamar odaérek.
 
- Két zalaegerszegi évet kivéve hűséges a Veszprémi Petőfi színházhoz. Soha nem akart más társulatba menni?

- Hűséges vagyok, jól érzem itt magam, letelepedtem, nem szívesen mennék máshova. Győr közel van, ott nem éreztem honvágyat, Zalában viszont igen. Nem tudom, miért. Lehet, hogy a belvárosban lévő színészház miatt. Ilyen vagyok.

- Említette a Versbuszt, amivel évek óta "utazik".

- Néhány évvel ezelőtt  Varga Robi ötlete volt, hogy a Magyar kultúra napján vigyünk verseket a falvakba. Kemény vállalkozás. Robi megkeresett, állítsak össze egy repertoárt, legyen benne szerelmes vers, családoknak, fiataloknak szóló vers. Jónak tartottam az ötletet, nekivágtunk. Somlóvásárhely és környékén olyan falvakat kerestünk fel, ahol addig még sosem jártam, gyönyörű kis falvak. Az elsőt soha nem felejtem, Petőfi Egy estém otthon című versét mondtam. A kocsmában az emberek itták a kisfröccsöt, ment a tévé. Odaültem egy bácsihoz, mondhatok-e egy verset, kérdeztem, József Attilát mondtam. A kocsmáros lekapcsolta a tévét, elhalkultak az emberek, eljöttek a kocsma asztaltól, megálltak a biliárd golyók. Nagyon jó érzés volt. Ezen az élményen felbuzdulva kezdtük a Versbuszt. Nyáron nekiállok új verseket tanulni. A verseknek hosszabb az érési idejük. Egészen mást jelent egy vers tizenkilenc éves koromban, mint most; évről-évre változik, mindig találok benne valami újat, valami mást.

- Nincs önálló estje?

- Nincs. Én jobban érzem magam a színpadon, ez egy társasjáték. Harmadéves főiskolásként kellett önálló esttel készülni, a Virágot Algernonnak című monodrámát adtam elő.

- Az idei évadban egy másik vállalkozás is fűződik a nevéhez: a Magyar kultúra napján középiskolások mutatták be Az ember tragédiája színjeit.

- Ezt nem én választottam, kaptam a feladatot. Eleinte úgy éreztem, nehéz lesz, de aztán láttam, láttuk az iskolák, tanárok és a diákok akarását, néztem a produkciókat, egyre jobb kis csapatok verbuválódtak. Sokan azt mondták, hogy ez a vállalkozás a színház javát szolgálja, de a tanárok rájöttek, hogy a gyerekek javát szolgálja, miattuk jött létre ez az este. Mindenki számára felemelő érzés volt. Az átállásokkal, díjátadással késő estig tartott, de igazi ünnep volt. A világosítók és az egész műszaki stáb csodát művelt. Az igazgatónk is azt mondja: jó csapatban jó dolgozni. Mi egymásért harcolunk, szépen összedolgozunk. Vannak nehezebb díszletek, főpróbahét, de jól tudunk együtt dolgozni.

- Nyaral az idén vagy készül a következő évadra?

- Nyaralni fogok, pihenni a gyerekeimmel, talán hazamegyek Nagyszalontára, Nagyváradra, ott él a nagynéném. Közben a gyulai várszínház, játszom a nyári előadásokat, tanulok, olvasok. A következő évadban Valló Péter rendezésében az Értelem és érzelem című előadásban játszom. Megnézem a filmet, utánanézek a regénynek.

- Valló Péter számít önre, minden veszprémi rendezésében kéri szerepre.

- Játszottam Shakespeare A windsori víg nők, aztán az Édes Anna, A bugyogó című előadásokban, idén pedig a Figaroban. Ez egy nagy találkozás, Valló egy iskola. Szeretek vele dolgozni és szeretném, ha minél többet itt lenne, Veszprémben. Azt mondja, ennyi az ideje, ennyit tud vállalni, több helyre hívják. Véges az ember ereje. Azt szeretném, ha hat hétig tartana a próbafolyamat, tudnánk többet beszélgetni, sztorizni a színházról, hallgatni azokat a történeteket, amiket ő átélt. A Vallóval való munka olyan, mint egy főiskolai kurzus. Mert akárhány évesek vagyunk, szükségünk van a tanulásra, képzésre.

Kőrösi Csaba színművész 1983-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, pályáját Nagyváradon kezdte. 1988-ban a Veszprémi Petőfi Színházba szerződött, azóta  két zalaegerszegi évadot (1990-1991 és 2003-2004) kivéve  a veszprémi társulat tagja.