Kultúra

2014.07.28. 17:15

A Kossuth-díjas Dés László szívesen vándorolt a műfajok között

Veszprém - Dzsesszmuzsikusként indult, később más stílusokban is kipróbálta magát. Dés László a VeszprémFest kísérőrendezvényén a Jezsuita kolostorban Várady Szabolcs költő és Dés Mihály író szövegeire improvizált.

Marton Attila

A koncert előtt a műfajok közötti átjárásról, valamint zene és szöveg kapcsolatáról beszélgettünk a Kossuth-díjas művésszel.

- John Coltrane hatására kezdett el szaxofonon játszani, első saját alapítású dzsessz zenekara a Dimenzió együttes volt. A rétegzene kategóriájából akart kitörni, amikor musicaleket és filmzenéket kezdett el írni?

- Semmiféle kitörési szándékom nem volt, egyszerűen csak izgatott a többi műfaj is. Nagyon jól éreztem magam huszonévesen a bőrömben, nagy sikereim voltak a dzsessz műfajában. Amikor 22 évesen elvégeztem a jazztanszéket, még abban az évben elnyertem a legjobb szólista díját San Sebastianban. Inkább egyfajta nyitottsággal magyaráznám, illetve a szocializációmmal is összefügg: zenei általános iskolába jártam, ahol az első néhány évben a népzene és a klasszikus zene volt meghatározó a számomra, azonban amikor 1962 -63 körül berobbant a beatzene forradalma, és megjelentek a Beatles, a Rolling Stones és a többi együttes lemezei, akkor ezek nagyon nagy hatással voltak rám. Amennyire meghatározó volt John Coltrane játéka, ugyanolyan meghatározó volt a dal műfaja is. A nyolcvanas években pedig kinyílt számomra a világ, például felkértek egy filmzene megírására: nem sok muzsikus van, aki egy ilyen lehetőséget visszautasított volna. Ez nem jelentette azt, hogy véglegesen váltottam volna a műfajok között, mert a dzsessz végigkísért az egész pályámon.

- A dzsessz műfaja és a filmzenék mellett musicalek szerzője is, sőt, könnyűzenei dalok írásában is szerepet vállalt. Melyik a kedvenc műfaja szerzőként?

- Nehezen összehasonlítható egy nagy forma, például a két és fél órás musical egy dallal. Felmerülhet a kérdés, hogy melyik a nagyobb siker, vagy melyik népszerűbb, a Nagy utazás vagy A dzsungel könyve. Nem lehet eldönteni. A dzsungel könyve túl van az ezredik előadáson a Pesti Színházban, és szerintem csak erőszakos halállal halhat meg, talán addig játsszák majd, amíg a Pesti Színház létezik, a Nagy utazás pedig örökzöld lett. Ebben ez a szép, hogy mindegyik az önértékén jó vagy nem jó, sikeres vagy nem. Mindegyik egy más világ.

Dés László: Ha valami nagyon népszerű lesz, akkor én azt a műfajt egy darabig hanyagolom (Fotó: Penovác Károly)

- Vagyis a szerzőiséget kevésbé befolyásolja, hogy mennyire lehet népszerű az adott mű?

- Befolyásolja, de én fordítva működöm: ha valami nagyon népszerű lesz, akkor én azt a műfajt egy darabig hanyagolom és elmenekülök onnan. Így volt a musicaleknél is, egymás után, egy hét szünetet engedélyezve magamnak írtam A dzsungel könyvét és a Valahol Európábant. Akkor úgy éreztem, nem akarok többet színházban dolgozni, féltem attól, hogy egy rutinból végzett gyártási folyamatra állok rá. Ezért amikor befejeztem a két musicalt, intenzíven elkezdtem megint szaxofonozni. Amikor azt mondogatták, hogy én vagyok az ügyeletes filmslágeríró, akkor elkezdtem visszamondani a felkéréseket. Akkoriban sok előadó kért engem arra, hogy írjak nekik slágert, ezzel csak az a baj, hogy slágert nem, csak dalt lehet írni, amiből szerencsés esetben sláger lesz.

- Év elején koncerttel ünnepelte a 60. születésnapját, amely negyvenéves alkotói pályafutását is összegezte. Mit jelentett erre a koncertre felkészülni és visszatekinteni erre az időszakra?

- Nagy munka volt, közel kétéves előkészítő folyamat előzte meg, éppen azért, mert sok műfajban és számos előadóval dolgoztam. Először ki kellett találnom és felépítenem a koncertet, de már a program összeállítását is hosszadalmas gondolkodás, vívódás és szelektálás előzte meg, hiszen egy este alatt nem tud mindent megmutatni az ember, amit pályafutása során csinált, még a sikeresebb munkái közül sem. A koncert végül több mint háromórás volt, hamarosan pedig megjelenik az arról készült DVD.

- Az utóbbi időben gyakran költőkkel és írókkal, például Grecsó Krisztiánnal vagy Parti Nagy Lajossal áll színpadra. Mi az eredője ezeknek az esteknek és mennyire lehet társítani egymáshoz a dzsesszt és a szépirodalmat?

- Ez az egyik legjobb módja annak, hogy szabad kortárs dzsesszzenét játsszak, a szöveg az egyik legjobb inspiráció. Esterházyval kezdtem el ezeket az esteket a kilencvenes évek elején, a Hrabal könyvével. Ritka alkalmak voltak csak, nem vált megszokássá, aztán az utóbbi években belendült és besűrűsödött a program, és van is rá igény. Élvezem, hogy a szövegből meríthetek ihletet, és szinte semmi nincs előre megbeszélve a muzsikustársaimmal: a szöveg adta érzetből folytatjuk a zenélést, reflektálunk az elhangzottakra, a közönség pedig egy-két zenei megszólalásból megérti, hogy a zene és a szépirodalom szerves egységben létezik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!