Görbe tükröt tart a festő

Földesi Barnabás a III. Béla Gimnázium rajztagozatán sajátította el a szakma alapjait, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának elvégzését követően visszatért az alma materbe tanítani, s közben rendszeresen alkot. Több nagyvárosban vett részt csoportos kiállításon, egyéni tárlataival pedig szülőhelyének közvetlen környezetében találkozhattunk.

Az idei évkezdet igen sűrűre sikeredett a fiatal zirci festőművész számára. A napokban zárt be a veszprémi Hangvillában a Kortárs tendenciák című tárlat, melyen egykori iskolatársaival együtt állított ki. Meghívták a mestere, Keserü Ilona Kossuth-díjas festőművész nyolcvanadik születésnapja alkalmából nyílt csoportos kiállításra, a Szombathelyi Képtárba. Mindközül azonban kétségkívül a legnagyobb kihívást az jelentette számára, hogy Gerber Pállal közösen állíthatott ki egy hónapig Budapesten, a Karinthy Szalonban. Ráadásul egy új arcát ismerhettük meg, ugyanis nemcsak festményeket, hanem képekhez fűzött kommentárokat is láthattunk tőle a falakon.

Megtudtuk, kezdetben a baráti kör szórakoztatására készültek ezek a munkák, majd találkozott jelenlegi kiállítótársával, aki hasonló szemléletű alkotásairól híres a művészeti életben. Tőle kapott biztatást, inspirációt, hogy nagyobb léptékben foglalkozzon ezekkel a munkákkal és akár a nyilvánosság elé is tárja őket. Így jött létre a közös kiállítás, amely a Magyar Kultúra Napján nyílt meg a közönség előtt.

Földesi Barnabás festőművész, a zirci III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára ironikusan közelíti meg alkotók és esztéták viszonyát (Fotó: Kelemen Gábor)

- Érte olyan kritika a tárlatot, hogy csak a szakmabeliek fogják érteni, ugyanakkor mások jót derültek a kiállított anyagon osztja meg velünk a megnyitón szerzett tapasztalatait Földesi Barnabás, majd kifejti, hogy mi adta a témát: Az utóbbi százötven évben a teoretikusok, kurátorok inkább meghatározzák a művészet menetét, mint a festők. Amit a közönség a kiállításokon lát, csak egy szűk keresztmetszet. Arról, hogy ki kerülhet be a kánonba, nagyrészt egy elméleti szakma dönt. Az így keletkezett művészettörténetet aztán utólag sokszor korrigálni vagy árnyalni kell. Az életükben el nem ismert művészeket rehabilitálni, az indokolatlanul fölemelt figurákat pedig a helyükre tenni.

A két művész az alkotók és az elméleti szakma viszonyát próbálja ironikusan megközelíteni, biztosnak vélt alapokat értelmeznek újra humorosan. Barnabás egyébként nem csak kommentárokat ír, hanem a képeket is feliratozza: vannak olyan alkotásai, melyeken egymondatos gondolatokkal közvetíti az elméleti szakma vélt vagy megtapasztalt asszociációit.

A kiállítás létrejöttén túl külön öröm volt számára a megnyitó közönsége: többen elkísérték kollégái közül, találkozott régi tanítványokkal, a főváros környékén élő rokonokkal, s természetesen jelen volt a szakma is, új kapcsolatokra sikerült szert tennie.

A budapesti kulturális életben illusztris helynek számító Karinthy Szalonban egy kötetlen beszélgetésre is sor került a tárlathoz kapcsolódóan. (A helyválasztás nincs összefüggésben a szalon névadójával, pedig rokonítható a képekhez rendelt szövegek stílusa azon irodalmi műfajokhoz, melyek legjelesebb képviselője Karinthy Frigyes volt.) Ritka szokás, ugyanakkor nagyon hasznos, hogy a megnyitó után néhány héttel kerekasztal-beszélgetést kezdeményez a galéria. A közönséggel sikerült oldott baráti hangot megütni. Nagy nyitottság és érdeklődés mellett tudtunk beszélni a művészetünkről, kérdések is szép számmal akadtak. Gerber Pál laboratóriumi műhelynek nevezte a kiállítást, ahol a kísérleti jelleg érvényesül a bemutatott munkákon is.

A zirci festőművész örömmel utazott fel újból a fővárosba az eszmecsere kedvéért, majd két nap múlva már egy másik, számára szintén fontos eseményen volt jelen. Február elején nyílt meg a Hangvillában az egykori iskolatársak Csík Richárd, Hatala Péter, Szolnoki Szabolcs, Sudár Péter, Földesi Barnabás egy hónapig tartó közös kiállítása. Ő az egyetlen, aki a művészetére jellemző absztraktabb képekkel jelenik meg, oldva kicsit a realista iskolát. Mint azt elmondja, nem csupán kortárs művészekről van szó, ők öten barátként is kötődnek egymáshoz, és nagyon örül, hogy összeálltak egy tárlatra.

A Veszprémi Művész Céh tagja

Földesi Barnabás 1980-ban született Zircen. Művészeti tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytatta. 2004 óta a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára. Zircen, Veszprémben, Keszthelyen, Pécsett és Budapesten vett részt alkotásaival csoportos kiállításokon. Tagja a Veszprémi Művész Céhnek. Nős, felesége Böjti Henriett szintén a zirci intézményben oktat zongoratanárként. Gyermekeik Benedek tíz és Hanna három éves.