Afrika hangja a Veszprémfesten

Az eredeti afrikai ritmusokból és hangokból eredő, modern zenével párosuló daloknak egyszerűen nem lehet ellenállni, annál is inkább, mivel kiváló előadókról van szó. Olyanokról, akik a legnagyobbakkal dolgoznak együtt (Clapton, Peter Gabriel, Santana, Zavinul) felismerhető nyomot hagyva a 20. és a 21. század zenéjében.

Afrikai ritmusok a veszprémi szípadon (Fotó: Penovác Károly)

Korábban itt járt már Salif Keita, szombaton este a szenegáli bárdnak, Youssou N’ Dour-nak tapsolhattunk a várban. Különös, hogy a magyar közönség milyen lassan kattant rá erre a világzenére, miközben Nyugat-Európa megőrül értük, tömegesek a koncertjeik. „Nyugat-Afrika, Szenegál, Youssou N’ Dour! Emeljétek fel a kezeteket!” – buzdította a koncert során a dobos-kikiáltó a közönséget. A 14 tagú csapat a bohóc akrobatával együtt mindent megtett a hangulat fokozásáért. Mégsem a bohóc miatt élveztük az estét, hanem a kiváló ütősszekció és a wunderkindként indult Youssou N’Dour négy-öt oktávot is átölelő hangja repített bennünket a mennyekbe, ahol tényleg boldogok voltunk egy kicsit. I am happy, ismételtette a közönséggel az énekes, aki nem mellesleg Szenegál kultuszminisztere volt egy évvel ezelőtt még, most pedig államtitkár. Habitusának része a közösségnevelés, az öntudatra ébresztés, ami hazájában nagyon fontos. Nem is hinnénk, milyen nagymértékben járult hozzá Afrika emancipációjához a fogyasztói társadalom két produktuma, a pop kultúra és a futball. Nelson Mandeláról is énekel, a szöveget nem értjük, mert szenegáli nyelven szól, kivéve nagy slágerét, a 7 Secondsot, amit itt Veszprémben is előadott. 1988-ban járt először Magyarországon a Human Rights koncertsorozat keretében, majd 2005-ben önálló koncerttel a Szigeten.

„Jobb volt ez a mostani veszprémi koncert a pesti fellépésénél, már csak azért is, mert itt sokkal többen zenéltek, kiváló ütős szekció, egy tama (beszélő dob) és két djembe erősítette az afrikai hangzást” – válaszolta a Napló kérdésére Marton László Távolodó szakíró, a Sziget világzenei színpadának főszervezője, Youssou N’Dour magyarországi felfedezője, aki már a 80-as években írt róla. „Ő teremtette meg a szenegáli popzenét, a latin zene és az afrikai ritmusok sajátos keverékét, lemezeik túlnyomó része ilyen, mégis Egypt című, arab zenét tartalmazó albumáért kapott Grammy-díjat. A négy évvel ezelőtt megjelent legutolsó CD-jén, a Dakar–Kingston címűn Bob Marley számokat dolgozott fel. Erre lettem volna kíváncsi, de ezekből most semmit sem játszott, csak a 80-as évek végén megjelent Emigránsok és Set albumáról ismert számokat hallhattuk” – nyilatkozta a koncert után.

De mindent összevetve jó volt ez így, éreztük, megéreztük, hogy az afrikaiak őrzik az őseredeti zene emlékét, melynek feladata a közösséghez tartozás misztikus érzésének a kifejezése volt. Arról nem is beszélve, milyen hihetetlenül gazdag ritmusvilágot hoztak vissza a popzenébe.