Aki először látta Béla királyt

A 85. évében járó képzőművész hosszú, kalandos, de végül is egyenes úton jutott el oda, hogy múltszobrászként nemzetközileg elismert szakember legyen. Várpalotán született 1926 nyarán, de igazán veszpréminek tartja magát, mert ott nőtt fel, ott járt iskolába, ott tanulta ki a fényképész szakmát és kezdett festeni. Még iskolás volt, amikor már díszleteket készített a Petőfi Színházban, és mellette már műkereskedőknek is dolgozott. Saját képeket festett, sérült műveket restaurált és másolatokat készített az akkori divatos mesterek képeiről.
 
- Ott volt a kép, s amíg rá nem jöttem, hogyan csinálta a festő, addig nem tudtam továbbmenni a munkával. Ez egy nagyon hasznos iskola volt. Olyan belső szakmai követelményeket, szabályokat tanultam meg a saját munkám közben, amire másképp nem lett volna módom. Megismertem a különböző anyagokat, stílusokat, megtanulhattam sokféle ecsetkezelést  meséli életének erről a szakaszáról.

Arra csak egy mosollyal válaszol, hogy ez valójában másolás, vagy hamisítás volt-e.
A szobrászkodni először komolyabban a világháború után, amerikai hadifogolyként kezdett Bajorországban.

- Hasmenés járvány volt a táborban, én megúsztam, mert rengeteg sóskát ettem, de sok gödröt kellett ásni latrinának. Így fedeztem fel, hogy kicsit mélyebben milyen jó minőségű szürke agyag van. Ebből kezdtem egymás után Jézust, Máriát formázni.

A szobrokat egy német vendéglős családnál és más környékbelieknél ételre cserélte. A hadifogságból sok kaland után került haza. Egy ideig, a Ganz Gyár szerelőjeként például oltárképet festett a pétfürdői templomba. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Pesten a Rákosi Mátyás Vas és Fémművekben dolgozott metallográfusként. A mikroszkópos anyagfényképezés mellett öt éven át tanult a Képzőművészeti Főiskola esti munkástagozatán Olcsai-Kiss Zoltántól, Barcsay Jenőtől és más kiváló mesterektől. A grafikát, szobrászatot azután a hatvanas évek elején kezdte összekötni a régészettel is.

- Mivel már jó grafikai gyakorlatom volt, 1961-től elkezdtem múzeumoknak rajzolni a régészeti feltárásoknál, így kerültem a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti intézetéhez, ahol 23 éven át, a nyugdíjazásomig dolgoztam. A leletek, lelőhelyek méretarányos rajzainak elkészítése mellett a kezdetektől kísérleteztem azzal, hogy lehet egy koponya alapján a teljes fejet rekonstruálni. Ebben közvetlenül tudtam használni azt, amit a főiskolán Barcsay Jenő művészi anatómiából megtanított velem. A koponya formájának, karakterének megfelelően szépen sorba felraktam az izmokat, majd ezeknek megfelelően kialakítottam az arcot. Több elfogadott munkám után kaptam feladatként III. Béla és felesége, Chatillon Anna arcának rekonstrukcióját.

Persze, itt nem az eredeti koponyákkal dolgozott, hisz azok be vannak szentelve. Korábban viszont gipszmásolatot készítettek róluk, és először egy szovjet tudóst bíztak meg a munkával.

- Geraszimov közben meghalt, ekkor engem bíztak meg a munkával a korábbi eredményeim alapján. Az antropológus segítőm Kiszely István professzor volt. Mivel én teljesen más módszerrel dolgoztam mint Geraszimov, előlről kezdtem a munkát. Először csak az arc egyik felét készítettem el, hogy végig lássam a koponya karakterét, mert az anatómiai törvényszerűségek mellett az is meghatározza, hogyan is néz ki az arc. Amikor a fél oldal elkészült, hozzáépítettem a másikat is. Nemcsak a fejeket kellett elkészíteni, hanem lépésről, lépésre le kellett írni latinul, orvosi nyelven a teljes munkafolyamatot, hogy mit miért csináltam. 1971-ben nagy ünnepség mellett vették át a kész portrékat, amik a Nemzeti Múzeumban láthatók.

- Nagy híre lett a munkának, Árpás Károly itthonról is, külföldről is sok megbízást kapott. A montreali orvosi egyetem például egy Húsvét-szigeteki ember koponyájából rekonstruáltatta velem a fejet. Ehhez is ugyanúgy meg kellett csinálnom a tudományos dokumentációt. Közben nyugdíjba mentem, de a Magyar Természettudományi Múzeum külső munkatársként tovább folytattam a munkát.

Feldolgoztuk például a váci Fehérek templomának kriptájában talált püspöki múmiák egy részét, megcsináltam gróf Batthyány Erzsébet arcrekonstrukcióját. Volt olyan eset is, amikor a koponyát is össze kellett rakni, mert darabokban maradt csak meg. Az utolsó ilyen munkám Janus Pannonius arcrekonstrukciójának elkészítése volt a múlt évben. Róla korábban volt egy fantáziaarc, de közben előkerült a koponyája. Az antropológusi munkát dr. Kustár Ágnes végezte el, de az arc valójában teljesen az én munkám alapján, az izmok felrakásának megfelelően alakult ki végül.

Egyáltalán nem sértődik meg, amikor kételyemnek adok hangot az arcok valósághű voltának bizonyíthatóságával kapcsolatban.
- Azt már valóban nehéz bizonyítani, hogy III. Béla, vagy Janus Pannonius pontosan így nézett-e ki. De nem is kell, mert maga a módszer tudományosan is garantált. De több valóságos bizonyítékom is van. Valamikor tizenöt éve találtak például Alsóörs mellett egy félig elrothadt levágott fejet. A végtagjai pedig Nagyvázsony közelében kerültek elő. Rekonstruáltam az arcot, és annak alapján a személyt megtalálták az ukrán bűnügyi nyilvántartóban.

Volt egy Pest környéki eset is, amikor ráadásul először a szétroncsolt koponyát kellett helyreállítani. Az elkészült arcrekonstrukció alapján itt is azonosítani tudták a személyt.

Árpás Károly mára felhagyott a szobrászkodással. A legutolsó a Janus Pannonius fej és az oszlopiak tanítójáról, Békefi Antalról fotó alapján ajándékba készített mellszobor volt. Ma már inkább csak festeget. Most éppen Mona Lisa mosolyog a festőállványán. A kezei még csak vázlatszerűek, de az arcon még a festék repedései is pontosan olyanok, mintha éppen 500 éve rágná őket az idő vasfoga.

- Másolat, nem hamisítvány!  - mondja nevetve, de még hozzáteszi: persze, én mindig is dörzsölt gyerek voltam.

ka. Árpás Károly kezében az albummal, amiben III. Béla  rekonstruált arcát bemutató képek láthatók. Különleges érzés lehet, amikor valaki először lát meg úgy egy arcot, hogy más előtte még soha sem láthatta (Fotó: Győrffy Árpád)

Lépésről, lépésre le kellett írni latinul, orvosi nyelven
a teljes munkafolyamatot