Aki örökre Kárpáthy Zoltán marad

A színművész épp ötven esztendeje végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, ezért nemrég vette át aranydiplomáját. Arra a kérdésre, hogy ebből az alkalomból átgondolta-e, mi minden van mögötte ezen a pályán, azt válaszolta, az ünnepség alatt a főiskolás évei jutottak az eszébe.

Neki mély, meghatározó és kitörölhetetlen nyomokat hagyott a lelkében az, hogy a magyar színház- és filmművészet legnagyobb és meghatározó egyéniségei, Ádám Ottó, Vámos László és Várkonyi Zoltán szárnyai alá kerülhetett. Várkonyi volt az osztályfőnöke. Őbízta rá 1966-ban a Kárpáthy Zoltán címszerepét, majd két esztendő múlva az Egri csillagokban Bornemissza Gergelyt alakíthatta. Osztályfőnöke vitte a Vígszínházhoz is, ahol pályafutása kezdődött.

A 72 éves Kovács István soha nem foglalkozott az idősödéssel, szerencsés alkat genetikailag is. Aktív életet él, ma is játszik Fotó: archív

Ezért is idézte az aranydiploma-átadáson most tanárát, aki ezt mondta: Ezt a pályát csak boldogan lehet csinálni, ne hagyd, hogy a boldogtalanság lenyúljon téged." Nem készült külön beszéddel, de ez a mondat azonnal eszébe jutott.

- Egész pályafutásom alatt szerencsés voltam. Azzal kezdődött mindez, hogy 3900 jelentkező közül bekerülhettem abba a 19-be, akit felvettek a főiskolára. Végül hatan lemorzsolódtak, 13-an léphettünk a pályára. Nagy lehetőséget adtak indulásként ezek a hatalmas sikerű történelmi alkotások és mellettük a színházi szerepek. Teljes mértékben elégedett vagyok mindazzal, ami velem történt. Egy-egy üresjárat akadt, de akkor sem elégedetlenkedtem, s nem is unatkoztam.

Talán annyi hiányérzetem maradt csak, s ezt akár tekinthetjük a kezdeti sikerek árnyoldalának, hogy többet filmezhettem volna. Forgattam ezek után is, de sokan talán úgy gondolták, megvolt már nekem a két nagy siker, az biztos elég - mondta Kovács István, aki úgy véli, a nosztalgia megfoghatatlan érzés, nem célszerű abban élni s mindent ahhoz mérni.

A világ és a filmgyártás is annyit változott már, hogy szerinte nem szabad számon kérni azt, miért nem készülnek ma hasonló léptékű alkotások. Úgy gondolja, ez nemcsak pénzkérdés, hanem a társadalmi közeg sem olyan már, hogy előhívjon ilyen filmeket.

A hatvanas és a hetvenes évek a magyar filmezés aranykorának számított, de a színész szerint ítéletet mondani csak az idő tükrében nem lenne igazságos ezekről az évtizedekről. Ő abban az időszakban 25 ezer levelet kapott a rajongóktól, az ország egyik legkedveltebb és legismertebb színésze volt. Játszott a Pogány Madonnában, a nyolcvanas évek legendás krimijében, szerepelt a Szomszédokban és szabadúszóként az országban több színházban. Így régebben Veszprémben is, amikor Higgins professzort játszotta a My Fair Ladyben. A közönség mindenütt szeretettel fogadta.

Kovács István 72 éves, de nem zavarja az idő múlása. Több kollégájával ellentétben ő soha nem foglalkozott az idősödéssel. Szerencsés alkat genetikailag is, mondta mosolyogva. Aktív életet él, játszik színházakban, most épp a Karinthy Színházban próbál. Sok minden érdekli a mai világból is. Kamasz fia és unokái között is állandó mozgásban van otthon.

- Ugyanolyan optimista vagyok 72 évesen, mint húszesztendősen, csak az életszakaszom miatt a lehetőségeim csökkentek, de ezen sem szomorkodom. Amikor eszembe jutott Várkonyi Zoltán tanácsa arról, hogy ezt a pályát csak boldogan lehet csinálni, azt is megértettem: a boldogság nem jön magától. Ki kell kényszeríteni az élettől, sorstól. Azért küzdeni kell. A boldogság várakozás is.

Ezért a holnap érdekel mindig. Ebben is szerencsés vagyok - hangsúlyozta búcsúzóul a színművész.

1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Már főiskolás évei alatt, 1964-től játszott a Vígszínházban, melynek később tagja lett. 1981-től a József Attila Színházban, 1983-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott.

Pályája kezdetétől romantikus hősöket, szerelmes-szerepeket alakít filmen és színpadon. Leghíresebb szerepei közé tartozik az Egri csillagok Bornemissza Gergelye és a Kárpáthy Zoltán címszerepe.