Alkalmi kiállítás, festés a téren és Nyitott műterem egész estig

Kettévágott vascsőből szeretettel egymás felé forduló emberpár, vagy a rozsdás kapából beburkolódzó, fájdalmas lény – P. Kovács Péter vasszobrász alkotásai. Az összegyűrt, festett műanyag palackokból készített mókák Zámbó Attila képzőművésznek köszönhetően többé már nem számítanak veszélyes hulladéknak. Baumann Béla tematikusan követi az Óváros téri hangulatot, fotói bekerülnek az alkalmi galériába. Maczky László építész, fotóművész precíz, tiszta portréi, is helyet kaptak. Felesége, Prokop Gizella művészettörténész festményeivel van jelen, mint ahogyan B. Hegedüs Piros festőművész (aki a zirci III. Béla gimnázium tanára) tehetséges tanítványa, Varga–Háli Zsóka is.

- A Frequenzen csoporttal húsz évvel ezelőtt Münchenben kaptunk lehetőséget, hogy tíz napra beköltözzünk egy üres bolthelyiségbe, a vörösiszap katasztrófa után Veszprémben, a plázában állítottunk ki. Gyűjtöttünk és festettünk- mesél a kezdetekről Zoltán. Rá egy évre beköltöztünk az 1. csemege helyére, most pedig ide, tíz napra, a Jazz fesztivál idejére. Azt mondhatom, hogy nagyon kell örülni a közönség ilyen szintű jelenlétének, jó érzés, hogy a hangulathoz mi is hozzáteszünk egy galériányit. Ezt minden nyáron, másoknak, máshol is meg lehetne rendezni. Megmutatni, hogyan működik egy Közép – európai kulturális kisváros. A közönség szereti, és még pénzbe se kerül. Ami meg bennünket illet, azt tudom mondani, aki kimarad, lemarad. És persze köszönet a tulajdonos Kft.-nek a helyiség kulcsaiért.

Debreczeny Zoltán volt a Nyitott Műterem motorja, de ketten valósították meg.

- Alkotás és festője a XX. századra nagyon összenőtt, a művészet mára kommunikációs nyelv lett – veszi át a szót B. Hegedűs Piros. A néző számára feladat megfejteni a kódot, amivel a művész csak neki üzen. Elkezdjük a mondatot, de hogy miként fejezi be, az függ a nézőtől, mást mond férfinak, nőnek, fiatalnak, idősebbnek. Gyűjtöm a régi tárgyakat, ezek megjelennek a képeimen. Segítek, hogy egy-egy ilyen régi emléknek ma is legyen mondanivalója. Ezért tartom elrendező művésznek magam. Nagyon erős bennem a közlésvágy, mint ahogyan Zoliban is, jól egymásra találtunk. Persze valahol az eladás a cél, de amint elkezdek beszélgetni valakivel, a szándék háttérbe szorul, és az lesz a fontos, hogy érti-e a másik, amit mondani szeretnék?