Az élet célja: a küzdés maga

A zsűri mindenkinek, minden csoportnak, diáknak és felkészítő tanárnak a teljesítményét elismeri. Azokét is, akik most nem kaptak díjat, mondták a  zsűritagok a rendhagyó este után. A Himnusz születésének ünnepén, a Magyar kultúra napján középiskolás diákok mutatták be Madách művét, minden színt más-más iskola, más-más felfogásban, értelmezésben, stílusban, minőségben.

Tavaly sorsolás alapján döntöttek arról, kinek melyik szín jut, majd ősszel elkezdődött a munka, a legtöbb intézményben felkészítő tanárral, de volt, ahol a diákok szervezték, rendezték, koreografálták a produkciót. A csoportok sok energiát fektettek a feladatba, de nem hiába: nagyszerű előadás született, remek jelenetekkel, helyenként  a professzionális előadásokhoz hasonló élménnyel, szívet-lelket melengető pillanatokkal. A színpadon a diákok kiadták a bennük lévő feszültséget, felszabadultan, önfeledten játszottak, megmutatták magukat.

Láthatott a közönség kimagasló  produkciókat, egyedi megoldásokat, ötleteket, nagy egyéniségeket, ifjú színészpalántákat, akiknek  a pályán van a helyük és olyanokat is, akik kevésbé tudták átélni a művet, akik a szöveget csak felmondták, mindenféle érzelem, beleélés nélkül. Egyikőjüknek sem volt könnyű dolga: 150 éves szöveggel kellett megbirkózni és bár Madách Tragédiája remekmű, a magyar  irodalom egyik alapműve, azt nem egyszerű értelmezni, kortárs színpadra vinni; elmélyült, komoly elemző munka szükséges hozzá.

A színház maga sem tudta, mire vállalkozik, amikor szolnoki mintára a nemes versengést meghirdette. Sokat követelt, kivett a munka a diákokból, felkészítőkből, de ugyanúgy a színház műszaki munkatársaiból is. Madár K. Zoltán ügyelőnek köszönhető a gördülékeny előadás a színek közötti átállásokat az iskolákat és a készülő  jeleneteket bemutató werkfilmek kötötték össze, Balázs István és Somogyi György világosítóknak, valamint kollégáiknak a színek, a fények, a profin világított produkciók.

Tizenöt iskola (a veszprémi Kozmutza, a Közgazdasági, a Zeneművészeti, az Ipari, a Vetési, a Táncsics, a Padányi, a  pápai Türr, a veszprémi Lovassy, Medgyaszay, a pápai Petőfi, a balatonfüredi Lóczy, a balatonalmádi Kéttannyelvű, a  veszprémi Séf és a várpalotai Magániskola), tizenöt stílus, tizenöt előadás, összeállva egy egésszé különleges premier a Petőfi Színházban.

Oberfrank Pál igazgató szerint  öröm és meglepetés, hogy ilyen előadás létrejött, a fiatalok reményt adnak arra, hogy a világot szebbé és jobbá lehet tenni. - A mai estén a  színház tiszteletbeli tagjaivá fogadjuk őket, akik között ott vannak a jövő színészei és alkalom adtán a  társulat számít rájuk - jelentette be. A diákokat színészek segítették, akik a  szombati előadáson is ott szurkoltak nekik. Kőrösi Csaba  volt az, aki a darabot színpadra állította, aki nemcsak saját iskolájának, de valamennyinek segített, tanácsot adott, végigkísérte a színházi próbákat és aki az előadáson a második  színnél közölte, kezd megnyugodni, holott végigizgulta az egészet.

A jelenetek többségének pozitív volt a végkicsengése, de akadtak szenvedők, boruláútók, lemondók is. Pedig miről szól a Tragédia? Szinetár Miklós rendező, a zsűri elnöke, a vetélkedés fővédnöke szavai szerint arról, amit a Szózat így fogalmaz: Megfogyva bár, de törve nem,  Él nemzet e hazán. Mi, magyarok, Ádámok és Évák elpusztíthatatlanok vagyunk, minden bajt, nehézséget túlélünk. Megtanulunk küzdeni, hiszen ez az élet célja: a küzdés maga.
 
Azt utolsó szín után a diákok felvonultak a nézőtérre és büszkén, ovációval  fogadták az igazgató szavait, tapsolták meg a díjazottakat. Szintén Vörösmartyt, a Szózat költőjét idézve, máshonnan: Ez jó mulatság, férfi munka volt.

A zsűri értékelése alapján
 
A legjobb Ádám: Pósfai István (Lovassy László Gimnázium, Veszprém)
A legjobb Éva: Kempelen Borbála (Vetési Albert Gimnázium, Veszprém),
A legjobb Lucifer: Héty Diana (SÉF Szakközépiskola, Veszprém)
A legjobb epizódszereplő: Bikki Dániel (Vetési gimnázium)
A legjobb színekért járó díjakat a veszprémi  Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola és a Lovassy László Gimnázium, a  Veszprém Megyei Önkormányzat különdíját a veszprémi Kozmutza Flóra Általános Iskola  kapta. 

Kiemelkedő teljesítményéért különdíjban részesült: a SÉF Szakközépiskola (Veszprém), a Petőfi Gimnázium (Pápa), a Várpalotai Magániskola, Szőke László (Kozmutza iskola, Veszprém), Vörös Boglárka (Dohnányi  szakközépiskola, Veszprém), Kalauz Bence (Padányi gimnázium, Veszprém), Kováts Hanna (Padányi), Vági István (Táncsics szakközépiskola, Veszprém)  és Fejes Zsófia (Türr gimnázium, Pápa).

Szerintem

Magyar kultúra. Évezredes hagyományaink, gyökereink, történelmünk, múltunk, anyanyelvünk, írásos nyelvemlékeink. Irodalmunk, legnagyobb íróink, kedvenc költőink, gyerekkorban megismert, megtanult és nehéz helyzetekben ma is segítő verssorok. Klaszikus zenéink, operáink, népdalaink és az azokat előadó együttesek, szólisták. Színházaink, színészeink, előadásaink, Oscar-díjas és Oscar-jelölt filmeseink, messze földön híres alkotásaik. Képzőművészetünk, építészetünk, szobrászatunk, festészetünk, iparművészetünk, népművészetünk, népi kismesterségeink, gasztronómiánk, borvidékeink, hungarikumaink. Mind-mind mi vagyunk. Mi hozzuk létre, alakítjuk, formáljuk, őrizzük, ápoljuk, adjuk tovább. Nemcsak ezen az egy napon, de mindig bennünk él, mert a magyar kultúra mi vagyunk.

Balla Emőke jegyzete
[email protected]

Szerintem

A Petőfi Színháznak nem titkolt célja diákokat vonzani, leendő nézőket becsalogatni az előadásokra. A szervezők ezért is kezdeményezték ezt a játékot, a nemes versengést, melyben a középiskolások    megmutathatják magukat. Néhányan közülük tagjai színjátszó szakköröknek, mások viszont  most állnak először a világot jelentő deszkákra. Ez a bemutató azonban valószínűleg  a gyakorlott, fesztiválokra járó  színjátszóknak  is különleges élményt jelent: a Petőfi Színházban lépnek fel, a művészbejárón   keresztül érkeznek, a színészek öltözőiben készülődnek, bepillanthatnak a kulisszák mögé, hátulról 
mennek  fel a színpadra, színészekkel  találkoznak, ismerkednek. A színház munkatársai szerint nem egyszeri az élmény, a későbbiekben újabb produkciókat szeretnének létrehozni. 

Balla Emőke jegyzete
[email protected]