Bábok egy rongyoszsákból

A történetfüzér nem valamely hagyományos népmese vagy klasszikus műmese adaptációja volt, sokkal inkább a hajdani nagy mesemondók tanító meséinek egy sajátos variációja. S a történetnek nem csupán tervezője és rendezője, hanem írója is Sarkadi Nagy László.

A darab, amely egy padláson játszódik, a Rongyoszsák címet kapta, a gyermekek játéka közben egy rongyoszsákból kerülnek elő azok a ruhadarabok, kacatok, amelyekből néhány mesealakká formálódva életre kel a zenés bábelőadáson.

Óhatatlan, hogy az emberben fel ne merüljön a gyanú: nem a klasszikus Padlás-musical lekoppintása-e a történet. De a cselekmény nyomán az érzés elmúlik, a mese mese marad továbbra is, kedves kis állatkákkal, virágokkal, mesebeli harcokkal, nevelő példázatokkal. S a bábművészek (Végh Zsolt, Hegedűs Gabriella, Meleg Gábor) színpadi játéka révén még az aprónépek is bekapcsolódhatnak a történet alakításába. Előbb a párnácskákból lepkék születnek, majd a hímes rétre érkezünk. Ámde hirtelen beborul az ég, vihar közeledik.

A pillangók menedéket keresnének a virágokon, de befogadást együtt nem találnak. Hárman együtt, vagy sehogy, átvészeljük valahogy - szólal meg az első tanulság: Meneküléskor sem hagyjuk el barátainkat a magunk irhájának mentése miatt. Majd a csúf madárijesztő ajánlkozik a lepkék bújtatására, a második tanulság: a külső alapján ne mondj ítéletet.

Az események észrevétlenül folynak át egyik meséből a másikba. Ennek a főszereplője egy tapsifüles-gyerek, aki megunta a folytonos ugrabugrálást, a torzsagyűjtést, a répa-betakarítást, s elhatározza, világgá megy. Első kísérlet a méhecskévé válásé, majd következik a gólyává válás próbálkozása, végül a békasorssal is kísérletezik, de marad az eredeti állapot, s a nyuszi visszatér családjához.

A tapsi történetével a felnőtt gyerekeknek is üzenhet a szerző: őseid örökségét el ne hagyd, meglelt hivatásodat fel ne add felszínes előnyökért.