Bojtor Károly emlékkiállítás nyílt a Várgalériában

Bojtor Károly 1933. március 14-én született a Nógrád megyei Mátraverebélyen. 1963-ban végezte el a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol Pap Gyula és Domanovszky Endre voltak a

mesterei. 1960 óta rendszeresen kiállított, 1964-ben már önálló tárlatot rendezett szűkebb hazájában, Nógrád megye székhelyén. 1964-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjat adományozott neki. Élete utolsó húsz évét töltötte Veszprémben, s ez idő alatt valódi veszprémivé vált. Itt első önálló kiállítása az egyetemen volt, a mostani tárlat helyszínén, a Várgalériában 1997-ben láthatták festményeit.

2000-ben már rendezett emlékkiállítást tiszteletére a Művészetek Háza, említette meg köszöntőjében Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója. 2006-tól 2013-ig műveit a Mestermű Galériában láthatták a művészetkedvelők; a kezdeti önálló kiállítás a művész özvegye, Bojtor Márta kezdeményezésére kiegészült veszprémi alkotók munkáival, a Kortársaink voltak című kiállításon. Halálának huszadik évfordulóján a Várgalériában látható kiállítás Bojtor Károly műveinek jelentős keresztmetszete. Porga Gyula polgármester a megnyitón azt mondta: bár személyesen nem ismerte Bojtor Károlyt, a neve Veszprémben fogalom volt. Életének utolsó húsz évét töltötte a városban, ez idő alatt igazi veszprémivé vált. Olyan nyomot hagyott maga után, hogy húsz év elteltével sem kopott meg az emléke. Köszönet illeti mindazokat, akik Bojtor Károly művészetét, életművét őrzik, nem hagyják feledésbe merülni, hangsúlyozta.

A bojtori életműnek visszatérő motívuma a csónakban álló figura, melyet először Domanovszky festett meg, mondta Gopcsa Katalin beszédében. Az alak nem figyelt a körülötte lévő dolgokra, csak a túlsó partra, amelyet sötétnek látott. Bojtor Károly azt mondta egy beszélgetésben, hogy ő is a túlsó partra figyel. Számára ez a túlsó part nem sötét volt, hanem világos. Ezért a figura nem lehajtott, hanem felemelt fejű. A művészettörténész úgy fogalmazott: Bojtor Károly életművének két Veszprémben töltött évtizede nagyon egységes. A művész nem csatlakozott új irányzatokhoz, mégis folyamatosan jelen volt Veszprém megye kulturális életében, önálló kiállításokon, kollektív tárlatokon szerepelt. Csöndes nyugalom jellemezte őt, kvalitásos képeket alkotott.

A művész lánya, Bojtor Zsuzsanna kettős érzését osztotta meg a megnyitón résztvevőkkel: egyrészt szomorú, hogy édesapja immár húsz éve, édesanyja negyedik éve nincs közöttünk, másrészt boldog, hogy a mostani kiállításon a veszprémiek együtt láthatják édesapja képeit. Valószínűleg a túlpartról mindketten elégedetten és örömmel néznek vissza. Szólt arról, hogy sok képet sikerült digitalizálni, a honlapon azok is megtekinthetik, akik a kiállításra nem jutnak el. Köszönetet mondott a tárlat létrehozóinak, hogy ezáltal méltó módon ünnepelhetik édesapját.

A Dubniczay-palota Várgalériájában nyílt, április 28-ig látogatható kiállítás a VKSZ Zrt. által támogatott Bojtor Károly Alapítvány közreműködésével jött létre.