Brusznyai máig ható üzenete

Közel harminc éve jártam itt utoljára, középiskolás diákként. Keresek valamit, ami ismerős, az állandót a megváltozott világban. Az üvegajtó mögül integet valaki, régi osztályfőnököm az, Vera néni. Tőle kaptam a meghívót. Évek óta ő az est háziasszonya. Váltunk pár kedves szót, már nem érzem magam idegennek.

Brusznyai Árpád emléke 28 éve gyűjti egybe a város és a környék hasonlóan gondolkodó lakóit. A nevét viselő alapítvány kuratóriuma ápolja szellemi örökségét és szerve-zi évről évre az emlékhangversenyt. A Himnusz, majd az azt követő Egmont-nyitány szavak nélkül is megidézi 1956 hangulatát.

A Pannon Egyetem aulájában gyönyörűen szólt az ének
Fotó: Balogh Ákos

A műsor további részében Imre Frigyesné, Vera néni köszönti a közönséget. Szeretett tanárom hangja, a zenekarban felfedezett, ismerős arcok évtizedeket repítenek vissza az időben, és úgy érzem, hazajöttem. Büszkeség és hiányérzet tölt el, hiszen valaha ide tartoztam. Fővárosban tanító pedagógusként nem lehet átélni ilyen közösségi élményt, színpadra állítani ennyi lelkes diákot. Kováts Péter mozdulatai, lendületes, pontos irányítása hegedűjátékának profizmusát idézik.

A zenén kívül Kásler Miklós professzor úr gondolatai emelik igazi szellemi magaslatba a hallgatóságot. Úgy tűnik, mintha az előadó és közönsége nem először talál-koznának, a mártír tanár tragikus halálához vezető történelmi események ismerete összeköti őket. A szónok magasabb távlatból, irodalmi, történelmi, filozófiai síkon, térben, időben egészen az antik kultúráig visszatekintve világít meg máig ható összefüggéseket. Mindezt előre nyomtatott szöveg nélkül. A mártír gyilkosait csak egy mondatban említi, szellemi hagyatékának örökérvényűségét hangsúlyozza. Hitéről szólva adventi párhuzamra utal, oldva az emlékezés tragikumát.

A koncert második felében ismét a zene varázsol el bennünket. Barokk műveket hallhatunk. Bach-korált és Handel Koronázási himnuszát. Ez a zene jellegében hordozza az éneklés örömét, az ünnepélyességet, a hitet. Üzenete Brusznyai Árpád szellemétől nem idegen. Szüleim még hallhatták őt orgonálni az olaszfalui templomban.

A koncert végén szólítják a műveket betanító karnagyokat. Öröm hallani a diákok tapsát, ami a színpadra lépő tanárokat fogadja, színes virágcsokrok találnak gazdára.

Kint elállt a hóesés, hideg van, de már nem fázunk annyira.

Gelesz Andrea