Búcsú a hárs alatt

A Hamvas Béla Asztaltársaság a helyi reformátusok kiránduló csapatával erősítve  felavatta a padot és az emléktáblát és ezzel egyben megemlékezett a közelmúltban Belgrádban elhunyt fordítóról, a magyar irodalom gigantikus erejű szószólójáról, aki közel száz megjelent verseskötetet, novellát, regényt, esszét, drámát, filozófiai eszmefuttatást fordított le szerb nyelvre. Ennyi jelent meg és ki tudja mennyi maradt a fiókban, hiszen Sava Babic egész életében lelkesen fordított, ami megtetszett neki, azt átültette szerbre. Ahogyan más lélegzik, ő úgy közvetítette folyamatosan a gondolatokat civilizációnkról.

Dr. Szántó Tamás, a Hamvas Asztaltársaság elnöke a Koloska völgyi hársfa előtt

Sokan kilátogattak a tábla- és padavatóra

Eörsi, Hubay, Csáth, Déry, Bodor Ádám, Esterházy, hosszan lehetne sorolni. Mind közül Hamvas volt az igazi nagy találkozás. Ahogyan Radics Viktória írja, Hamvasban találta meg Sava Babic az ő tanítóját, az ő Vergiliusát. Az ő műveiben lelte meg a filozófiai alapot a rossznak a jóra változtatásához, amit egyébként ösztönösen művelt. Hamvas népszerűsítése volt a küldetése, amit olyan kitűnően oldott meg, hogy olykor már az az érzése támad az embernek, hogy Belgrádban jobban benne van a köztudatban, mint Budapesten. Ezt nyilván ő is érzékelte, s akkor elkezdett magyar nyelvterületen, Balatonfüreden is szervezkedni. Tolnai Ottó találóan állapította meg róla, hogy pokoli forgószelet tudott támasztani a szerzői és ötletei körül. Ezt a fürediek is megtapasztalhatták, amint a balkáni háború miatt, 1999-től egyre több időt töltött a fordítóházban.

Sava Babic

Nyüzsgött rendületlenül. Lételeme volt a beszélgetés, a szabad tanítás, mindenütt gyorsan a társaság középpontjába került. Született tanár volt, a kreatív fajtából, aki a maga közvetlen stílusában meg akarja váltani a világot, de legalább egy kicsit lazítani, javítani rajta. Ő alapította és nyugdíjba vonulásáig vezette a belgrádi magyar tanszéket is és megírta a Magyar civilizáció című könyvet, amelyet nem is olyan régen, már nagybetegen, Balatonfüreden is bemutatott.

S most a magyar civilizáció fáradhatatlan tolmácsára, népszerűsítőjére emlékezve kisétáltunk ezen a szép napsütéses év végi napon a Koloska völgybe a fürediekkel, hogy megnézzük és többet soha el ne felejtsük a fát, amiről Hamvas így írt: "A koloskai hárs heroikus fa. Nem szép. De az élet erejének nagyszerűsége nincs ilyen sem Homérosznál, sem szoborban, sem beethoveni zenében, sem nietzschei filozófiában, sem caesari sorsban. Ez a néma küzdelem, amit egyedül küzdött százötven évig itt, kedvezőtlen hegyoldalon, rohamos esők, marcangoló szél, lezuhanó kövek között, óriási tömbök alatt egy szűk völgytorokban. Meg kellett magát feszítenie, elvesztette minden formáját, meg kellett alkudnia, nem volt szabad könyörületet ismernie, pillanatra sem, kegyetlen nyugalommal, előrelátással, kitartással és kitartással tudott csak szüntelenül nőni, s ma, mikor már győzött, harcán már túl van, ráncosan, megviselve, megnyomorítva tud ilyen egészséggel nevetni, nevetni. Mit tudnak még neki mondani az életről ezek után, amin ő nem nevet? Mivel fenyegethetik még? Mitől félhet még? Történhetik még vele valami, aminél rettenetesebbet nem győzött le és nem élt át? Mi az, meghalni? Mi az, félni a haláltól? Már nem fél. Soha, egy pillanatig sem volt boldog, de nevet azon, aki ezért sajnálja."

Igen, ez a hamvasi és a savababici filozófia alapja is, előnnyé változtatni a hátrányt, sorssá kovácsolni a küzdelmet, ha már itt születtünk Kelet-Közép-Európában. Értjük az üzenetet, terjesztjük, bár legalább fele akkora energiánk lenne hozzá, mint neked volt Sava.

Sava Babic 1999.január-februárjában, amikor először dolgozott a balatonfüredi fordítóházban, ezt jegyezte be a vendégkönyvbe: Végre, valahára házamra leltem, és ezennel kijelentem: ez az én házam! (Az a szemtelen Rácz Péter rávágja: Nem eladó!) Itt aztán lehet dolgozni: munkára fel. Nincs ami nincs: a szótáraktól a konyhafelszerelésig. Öröm fordítani, öröm főzögetni. Irodalomtörténészek, figyelem: ha ezután garmadával jelennek meg a nagy magyar irodalmi művek szerte a világon, ez nemcsak azt jelenti, hogy van mit fordítani, hanem azt is, hogy van hol, itt a Lipták-házban.