Célkeresztben a vadász

A megyeszékhely tele van színes egyéniségekkel, ha lehet, közülük is választ vendéget a Buhim-völgyi Szalon Egyesület. Legutóbb Rakk Tamás volt a vendégük, aki kivételesen nem vadászként, nem erdőmérnökként, még csak nem is vendéglősként (pedig a családi birtok éppen tízéves) volt célkeresztben. A házigazda, dr. Bősze Ferenc ezúttal az írói munkásságát vette górcső alá. Persze hiába volt célkeresztben csak az író, hiszen Rakk Tamás könyvei a vadászatairól szólnak, a Buhim-völgyi Szalon helyszíne pedig rendhagyó módon a Tapó volt - így lett kerek a "világ".

Rakk Tamás szerint, ha idegen tájra indulsz, arra készülj fel, ha saját területedre indulsz, akkor is van benne izgalom, hiszen minden évszakban, napszakban más-más arcát mutatja. A vadászok nagy többsége legalább akkora élményt szerez a természet szépségéből, mint a vad terítékre hozásával. Aki ezt nem élte meg, annak nehéz erről beszélni. "Hisz végeredményben nem a hazacipelt trófeák száma adja a jó érzéseket, hanem az új környezet, a más emberek megismeréséből származó élmények sokasága gazdagít. Mert a megismerés izgalma és csodája működteti az értelmes éltet, ad ösztönzést, hogy újra és újra nekivágjunk még akkor is, ha az elinduláskor magunknak kitűzött vagy elképzelt eredményt, sikert nem mindig érjük el." (Telihold a Kilimandzsáró felett)

Afrika kitárult előtte. 1980-ban járt először Afrikában, dr. Nagy Endrének köszönhetően. (Az Afrika-vadász múzeuma Balatonedericsen található.) Afrika önmagában is hatalmas élmény, rabul ejt egy életre. "A Treetophoz közeledve hallották, hogy előttük több elefánt mozog. Lépteiket óvatosra fogták. A hangokból könnyen meg lehetett állapítani, hogy valami különös izgalomban tartja az elefántokat. A szokásosnál jóval nagyobb zajt csaptak, amely idegennek tűnt, nem az elefántoknál megszokott, kimért, lassú tempóról tanúskodott. A kísérő feketén úgy hatalmasodott el a félelem, ahogyan a recsegések-ropogások-trombitálásokhoz, a hangos fújtatásokhoz közeledtek. Egy kis tisztás közelébe értek, amelyhez vezető utat hatalmas elefántbika torlaszolta el. Megtorpantak. A bika lehetett vagy 20 méterre, az ágakat tördelve táplálkozott. Rajta nem látszott nyugtalanság, tökéletesen elmerült az evésben, valószínű ezért nem fedezte fel a csendben közeledőket." (Telihold a Kilimandzsáró felett)

De írásaiba belecsempészte életfilozófiáját is. Így vallott erről ugyancsak ebben a könyvében: "Nem járok temetésre. Zavar az ott látható tiszta fájdalom, pontosabban az zavar, hogy nem tudom enyhíteni. És az is zavar, hogy egy ember vagy emberek legintimebb pillanatainak tanúja kell legyek. A temetésnél még az is zavar, hogy - a néhány tényleg fájdalmat hordozó ember mellett - az átlag csak jelen van, mert úgy illik, a jelenlévők nagyobb része pedig fecseg. Általában a halott 'viselt dolgairól', a rokonságban dúló ellentétekről, a temetési kosztümök áráról, ízléstelenségéről vagy szegényességéről folyik a félhangos diskurzus. Mindezeket nagyon nehezen viselném el, ezért nem voltam jelen egyik barátom temetésén sem."

A Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában című könyve 2004-ben íródott, ebben olyan megállapításokat tett, amelyek a világ bármely táján ma is időszerűek lennének: "Van határa a gazdagodásnak is. Ezt kell felismerni, pontosabban azt, hogy a határok nélküli gazdagodás csakis a többi ember, a tömeg kárára történhet, és ez mindig az emberek tömegeinek elszegényedését okozza.

A gazdagok felelőssége ennek a határnak a felismerése. A felismerés után pedig iszonyú nagy erőfeszítéssel olyan önkorlátozás megteremtése, amely lehetővé teszi, hogy a többiek, a tömeg is lélegzetvételhez jusson, hogy emberhez méltó életet élhessen. Hogy ez megvalósuljon, maximálisan igénybe kell venni minden valódi tudós, minden tisztességes politikus, minden tisztán gondolkodó ember segítségét. Az a nemzet vagy társadalom szerencsés, amelynek intelligens, művelt, a tömegekkel, a szegényekkel törődő gazdagjai vannak."

Világutazásairól több könyve látott napvilágot. Rakk Tamás eljutott a világ négy sarkába, vadászélményeit pedig rendre feldolgozta. Írásaiból kiderült, számára nem a lövés pillanata a fontos, hanem mindaz, ami odáig elviszi.