Copfhúzogatás a gimnáziumban - Tévéjegyzet

Jó pár hete megy egy műsor vasárnap délutánonként a Duna Televízióban. Eléggé megtévesztő, amolyan bulváros a címe: Lélek Boulevard. 

Barkó Judit műsorvezető elegáns környezetben fogadja vendégét, mtha egy szalonba tévednénk, kárpitozott székek, fényezett asztalok, súlyos, színes függönyök, hangulatlámpák, Barkó és a vendég előtt egy pohár bor, legutóbb talán rozé csillogott előttük. 

A Duna Televízióban vagy nagyon jól mennek a dolgok és beleférnek ezek a félórás lötyögések a programkínálatba, vagy nincs minden rendben, kell a kis lelkizős reklám a műsorvezető kollégáknak, merthogy Barkó Judit eddig a televízió munkatársait vette sorra, most vasárnap Asbóth József tudósítót, bemondót, hírolvasót, aki már tizenhat éve ott dolgozik. 

A Lélek Boulevard műfaját nem lehet igazán körülírni, beszélgetés zajlik a képernyőn, lazán, elmosódóan kirajzolódik egy portré, életút úgy, hogy többnyire semmiségek kerülnek szóba. 

Az ötvenöt éves Asbóth József elmeséli, hogy hogyan ismerte meg a feleségét a gimnáziumban, először húzogatta a copfját, aztán harmadéves egyetemistaként már tudta, hogy ebből szerelem és házasság lesz. Gyerekeik és unokáik születtek, példás a családi életük. Barkó Judit nem talál fogást a mindig jól öltözött, nett kollégán, el-elakadnak a kérdései. 

Így aztán csak olcsó közhelyek buknak ki a száján: hiú vagy-e, rendben mennek-e a dolgaid, van-e érzékeny pontod? Asbóth persze kikezdhetetlen, inkább csak bogarai vannak, tud uralkodni magán, tűrőképessége elfogadható, aki bántja, annak megbocsát, de az az ember már máshová kerül majd az életében. Szeretetről és szerelemről is szó esik, meg a kettő elegyéről. 

Asbóth most itt tart, boldog ember, s a boldog emberekkel nem lehet mit kezdeni. Barkó hiába gyóntatja, vallatja, analízisei sehová nem vezetnek, gyenge pszichológusnak bizonyul, itt-ott érinti csak a lélek tájait. Már-már negédességbe süpped a találkozás, de a hölgy hirtelen előáll egy kuncogós, nehogy félreértsd kérdéssel: Hogyan hatott a férfiasságodra az unoka? 

Asbóth kollégát nem viselte meg, hogy nagyapa lett, a kora nem érdekli, soha nem jutott eszébe, hogy szeretne fiatalabb lenni. Minden csak hozzáállás kérdése, mondja. Erre aztán koccintani kell. Koccintanak is. Vége az unalomnak.