Dinamikus Földünk történetéről

Csodálatos földtörténet, avagy a földtörténet csodái címmel tartotta városnak szánt ismeretterjesztő előadást Kercsmár Zsolt geológus, a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat főmunkatársa múlt szerdán a Jókai Mór Városi Könyvtárban. Mint elmondta, az alkalom a Magyarhoni Földtani Társulat által idén Döbröntére és környékére szervezett 22. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés keretében valósult meg, a tudományos előadásokat és terepbejárást kínáló háromnapos konferencia előnapján. Emellett a Petőfi Sándor Gimnáziumban aznap Főzy István geológus, paleontológus, muzeológus tartott előadást az év ősmaradványáról, a Komlosaurus nevű dinoszaurusz lábnyomáról, nyomfosszíliájáról, illetve gyakorlati, mikroszkópos foglalkozáson vehettek részt a diákok.

Az előadás áttekintette a Föld történetét keletkezésétől kezdve a legfontosabb biológiai, paleontológiai változásokon át az emberré válásig, valamint kitért a ma oly fenyegetőnek tűnő éghajlatváltozásokra. A geológus kifejtette, a földtörténet három alappilléren – az őslénytani kutatásokon, a földtörténeti időn és az elemző földtanon – nyugszik.

– A Föld dinamikus bolygó, minden tekintetben. Ha visszatekintünk a földtörténeti múltra, elmondható, hogy nem a mai korunk kiváltsága, hanem mindig is változott a klíma. Ebben bizonyos törvényszerűségek kimutathatók, sőt az élet fejlődésének nagyon fontos állomásai a klímaváltozásokhoz köthetők. Semmi nem állandó a talpunk alatt, a kőzetlemezek fizikailag mozognak. Ha megfelelő időtávlatban nézzük, akkor értelmezni tudjuk a kontinensek vándorlását, a lemeztektonikát, az élővilág fejlődését. A földtörténetet mindezen változások kőzetbe zárt maradványai alapján rekonstruálhatjuk.

Mint mondta, kétségtelenül a bőrünkön érezzük a szén-dioxid-kibocsátás következményeit, ami a mai klíma gyors ütemű felmelegedését jelzi. Azonban meglepő módon, geológus szemmel tekintve a Föld nagy léptékű klímaváltozásaira, ebben a pillanatban a bolygónk lehűlési periódusban van, bármennyire is az ellenkezőjét érezzük. Amíg jégsapkák vannak a Föld két pólusán, addig gyakorlatilag jégkorszakot élünk.

– Hogy ezek olvadnak, egybeesik egy kisebb felmelegedési ciklussal, másrészt tény, hogy erre ráerősített az ember. De a homo sapiens nélkül is bekövetkeznének ezek a változások, csak nem ilyen léptékben. A földtörténet során számtalanszor elolvadtak a jégsapkák, ez nem jár a Föld pusztulásával. Sajnálatos, hogy a nagy fokú szén-dioxid-kibocsátáson túl az esőerdők irtásával rohamosan csökken az oxigéntermelő és szén-dioxid-megkötő biogén jelenlét a bolygón. Az egészben a legijesztőbb, hogy a háttérben a pénz áll – jegyezte meg.

Kercsmár Zsolt hozzátette, a földtörténet 4,5 milliárd éves távlata mellett eltörpül egy ember élettartama. Maga a földtörténet csodája az, hogy mi, emberek ezt megérthetjük. A rajtunk túli dolgokra való rácsodálkozás nélkül az embernek lényegében mindegy lenne, milyen világban él. Hiszen a háziállatunkat sem érdekli, hogy mekkorák voltak a dinók vagy hányszor borította el lakóterületét a tenger.