Egy kaszkadőr nélküli élet - Hősökről, bátorságról, tartásról és szabadságról is mesél Koncz Gábor

Koncz Gábor Kossuth és Jászai Mari-díjas érdemes művész az ÚJSzínház tagja több mint ötven éve áll a színpadon. Filmjeinek, tévéfilmjeinek, tévéjátékainak a száma eléri a 348-at, ezzel a teljesítménnyel egyedülálló a szakmájában. Népszerűsége mai napig töretlen, őt tartják a bátor, megalkuvás nélküli hősszerepek egyik leghitelesebb képviselőjének.

Amikor erről beszélgettünk, azt mondta, nem lehet szétválasztani az értékrendet, a tartást, a hitet, a gondolatot a szerepektől, mert akkor a hitelesség sérül. Ő nem hisz abban, hogy aki az életben gyáva, az a színpadtól vagy filmtől bátorrá válik. És már azonnal hozzá is tette élettapasztalatát: „A bátor ember sem él örökké, a gyáva viszont sosem él.”

”Ezután mesélt. Arról, hogy ő most is ugyanaz az ember, aki Mezőkeresztesről elindult hetven éve. Akit édesapja arra nevelt: „Fiam, Neked mindenből a legjobb kelljen. Kaszából, lóból, nőből és borotvából.” Azóta is ehhez tartja magát.

Koncz Gábor: "Bölcs öregember vagyok, nem vén hülye"
Fotó: Penovác Károly

A paraszti világban az adott szó szent, a munkának van becsülete, akit megütnek, azt felsegítik, és ott soha nem félnek az emberek.

„A tartás a lényeg, ahogy Sulyok Mária tanáromtól láthattam. A pályám során zseniális emberekkel és művészekkel dolgozhattam együtt Fontos az, hogy kik veszik az embert körbe, kik hatnak rá és miként. Rendkívül kártékonynak tartom mai celebvilágot, felborult az értékrend. Ma már az is bátorság, hogy az ember ez ellen megy és vállalja a konfrontációt. Rám lőttek akkor, amikor az ÚjSzínházhoz szerződtem, de nem lőttem vissza, és nem alkuszom meg. Itt a finisben a legfontosabb számomra, hogy a magyar nemzeti értékek mellett kiálljak és azoknak ápolásáért tegyek.”Koncz Gábor húszévesen látta először a Balatont, előbb volt motorcsónakja, mint autója és soha nem hagyná el ezt az országot semmi pénzért, mert neki minden szeglete kedves a magyar tájaknak.

„Életemben kétszer könnyeztem, egyszer apám temetésén, másodszor pedig akkor, amikor A völgy című film kapcsán – amely 15 évig tiltott volt itthon – Aczél György behivatott, hogy tegyem le a szolgálati útlevelem. Féltek, hogy elhagyom az országot, kockázatot jelentettem nekik, mert szerintük nem fizettem vissza mindazt, amibe a rendszernek kerültem.. De hogy gondolhatták ezt rólam rólam! Nekem ebben az országban minden erdő, mező az otthonom, ismerem a Duna örvényeit, ha beteszem a puskám, vagy horgászbotom a csomagtartóba, akkor tudom, mindig lesz olyan város, kis falu, ahol szívesen látnak. Ilyen alkat vagyok. ” 

A népszerű színművész közvetlen, barátságos, de határozott személyiség. Harmadik házát tervezte meg, és azt mondta, ennyi elég volt neki. Házból és asszonyból sem szeretne már többet az életébe. Büszke két lányára, unokáira és mindarra, amit elért és átadhat nekik.

„Mire az ember tudja az életre a megoldást, az elszalad vele és nincs ideje megélni. Annyit dolgoztam és olyan gyönyörű volt az életem, hogy igazából nem hiányzik számomra semmi. Az ember halála után a nézők emlékeznek 4-6 szerepre, de azért el kell játszani ötszázat. Addig vagyok, amíg dolgozom. Örömből, jókedvből. Az agyam teljesen rendben van, ötven évvel ezelőtti szerepeim szövegére is emlékszem, ha egyszer átolvasom azokat. Bölcs öregember vagyok, nem vén hülye. Kész a végrendeletem is. Állva temessenek el, nem hagyom elégetni magam, mert visszajövök. Nem fogom fekve végignézni azt a sok aljasságot, ami a világban történik és kiabálni fogok. Nem Európából, hanem szívem szerint a Kaukázusból, mert ott élnek az igazán tiszta emberek. Egyszer voltam arra, repülővel vittek oda Krencsey Marianne-vel. Ötméteres hóban elénk jött a fővadász, ráncos arc, pici, de szikrázó szem, amely sugározta a boldogságot. Megkérdeztük, hány éves, 92 volt, de ez náluk nem számít kornak. Megkóstoltuk a kecskesajtját, amivel tisztelettudóan megkínált bennünket, aztán ment tovább a szíjazott szőrmecsizmájában a harminc rackakecskéjéhez. Akkor mérlegre tettem, hogy ki a boldogabb. A kaukázusi fővadász vagy én, akit mondjuk olyan világ vesz körül, hogy mehetek az acapulcoi filmfesztiválra Jumbo Jet géppel, de mégsem érzem azt a békét, amit csak ő kaphatott meg a természettől.”