Filmkritika - Szemfényvesztős mozi

Taxisofőr, A szarvasvadász, Dühöngő bika, Volt egyszer egy Amerika, Angyalszív, Nagymenők, Casino. Mindez csupán néhány a Robert De Niro pályafutását jelző filmtörténeti klasszikusok közül. Aztán a '97-es Jackie Brown után szinte már csak ilyen mozgóképes szerepekre futotta a népszerű, sokat foglalkoztatott színésznek, mint a Rocky és Bakacsin kalandjai, 15 perc hírnév, Az igazság órája, A teremtés klinikája, Bújócska, Utódomra ütök. 

Nagyobb talán már nem is lehetne a kontraszt a két felsorolás között, így nem véletlen, hogy az egykor ünnepelt, kétszeres Oscar-díjas művészből mára már egy középszerű hollywoodi színész lett. A gyilkos médium esetében esély kínálkozhatott számára a középszerből való kitörésre, a fiatal, ambiciózus és tehetséges rendező személye egy ígéretes forgatókönyvvel párosult. A történet szerint a paranormális jelenségek kutatásával foglalkozó hivatásos szkeptikusok, dr. Margaret Matheson (Sigourney Weaver) egyetemi pszichológus és Tom Buckley (Cillian Murphy) tanársegéd elsöprő hatékonysággal leplezi le a kókler parafenoménokat.

Robert De Niro (balról) A gyilkos médium című filmben sem képes kilépni az ezredfordulót követően rá jellemző középszerűségből (Fotó: www.moviephotogallery.com)

Azonban 30 év távollét után visszatér a színre a titokzatos médiumguru, Simon Silver (Robert De Niro), és felforgatja az eddig tökéletesen muzsikáló páros életét. A cselekmény remekül  indít: a kisebb-nagyobb szemfényvesztések tudományos alapokon nyugvó megfejtésének bemutatása - amellett, hogy a hiszékenyeknek rendkívül tanulságos - sokáig ébren tartja a néző figyelmét, miközben egy jó thrillerhez illően feszültségteremtésből is jelesre vizsgázik az alkotás. Utóbbiban semmi meglepő nincs, hiszen Rodrigo Cortés direktor előző rendezésében (Élve eltemetve) egy koporsóba zárt teherautó-sofőr egyszereplős kamaradrámájából készített egy zseniális, érdekfeszítő filmet. Várható volt, hogy azt a szintet nehéz lesz még egyszer megugrani, és A gyilkos médium esetében ez nem is sikerült. A forgatókönyvben idővel felbukkan egy-két súlyos logikai hiba, ami a film témája miatt különösen fájó, továbbá a sztori néhány fordulata is előre megjósolható - gyorsan tegyük hozzá, azért az erősen mellbevágó csavarok sem maradnak el. Ráadásul Robert De Niro rutinból lehozott, erőtlen, már-már kínos alakítása is jelentősen ront a végeredményen, amit viszont a mozi emlékezetes lezárása végül bravúrosan az átlag fölé emel.