Modern kori gyónás? – Pápán is hódít a slam poetry

Az Amerikai Egyesület Államokból az 1980-as években térhódító útjára indult slam poetry (ejtsd: szlem poetri) alulról, civilek által szerveződő előadó költészeti verseny, ahol a résztvevők saját költeményeiket, szabadverseiket, prózai műveiket adják elő pár percben, majd tízes skálán értékelik egymást. Magyarországon a 2000-es évek elején kezdett meghonosodni az elsősorban a fiatalok körében egyre népszerűbb műfaj.

Pápán a fennállásának második évfordulóját ünnepelte az underground, a helyi értelmiségi fiatalokból szerveződő PápaSlam csoportosulás múlt szombaton A nyolc, vagyis nekünk nyolc nevű szórakozóhelyen. Az egész napos program délután szövegalkotási workshoppal kezdődött, Gömöri Eszter és Baranyai Barna országosan ismert slammerek vezetésével. Az ebéd után Valler Kata színész és Tegyi Kornél színművészeti hallgató tartott előadói workshopot. (A workshop alkotóműhelyt, csoportos képzést, műhelymunkát jelent.)

Este az eddig Pápán megfordult legjobb slammerek – Baranyai Barna, Holczinger Gábor, Sipos László, Szabó Szilárd és Udvari Csenge – léptek színpadra, és úgynevezett mixtape live session formájában tolták a korábban nyertes gondolatébresztő szövegeket a romkocsmai érzetű előadótermet rogyásig megtöltő közönség pajesza alá, mégpedig, a képzeletbeli tortára habként, fiatal zenészek – Beke Tamás, Győrváry Ádám, Huszár Boglárka, Kovács Bori, Németh Áron, Szabó Máté – aláfestő kíséretében.

Unikális kulináris kulturális csemegét fogyaszthattak tehát a születésnapi performanszra éhező érdeklődők, szinte harapni lehetett a magvas gondolatokat a szenzációs, zenés szószínházban. Már aki be merte vállalni, hogy önnön igazát más nézőpontok igazságfoszlányaival összemérje. Ugyanis elég mellbevágó élmény tud lenni ez a slam poetry műfaj, egyeseknek nem árthat kikérniük kezelőorvosuk vagy gyógyszerészük véleményét, mielőtt egy ilyen, nyitottságot feltételező eseményre elmennek. Azonban eme összetartó közösség egyes tagjainak nem derogál hosszú kilométereket utazni azért, hogy az emberek elé, a színpadra kiállva, igazuk önmagukban hiábavaló fürösztése helyett másban mossák meg arcukat. A pápaiakon túl érkeztek Veszprémből, a megyehatáron túlról: Győrből, Sopronból, Szegedről.

A szülinapozás után tizenhárman ragadtak mikrofont, hogy legújabb szövegeikkel versenyezzenek. A két házigazda – Pintér Kristóf és Szabó Máté – különdíját Holczinger Gábor kapta. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Sallai Márk, a másodikra Gömöri Eszter, az elsőre pedig a két év után újra versenyző, 2017-ben országos bajnok Mészáros Péter állhatott fel, és ezzel bérelt helyet szerzett a PápaSlam idei szezonjának mixtape-jén, azaz zenei válogatásán.

– 2017-ben a Slam Poetry Európa-bajnokságon ötödik lettem. Mindig volt bennem egyfajta megmutatási kényszer: nem volt elég, hogy leírjam és publikálják valahol, azt éreztem, hogy nekem elő kell adnom, rögtön akarom látni a közönség véleményét, tudni, hogy jó-e, működik-e a szövegem. Ezért kezdtem el slammelni – idézte fel Mészáros Péter. – Nehéz kiállni és feltárni a lelkünket, viszont nagyon megtisztul tőle az ember. A végén van egyfajta megnyugvás, hogy elmondtam, összeraktam a problémámat, átadtam valakinek, meghallgatták, és boldog vagyok utána. Egyébként a versenyrésze szimbolikus, ez például nem gerelyhajítás, mert nem lehet összemérni a különböző alkotásokat. Hogy ki nyer, mindig lutri, és nem is ez a fontos, hanem az, hogy olyan hatást érjünk el a közönségnél, hogy utána tudjunk beszélgetni róla, miért írtam meg az aktuális szöveget – jegyezte meg a közismert slammer, aki a győztes szövege kapcsán még hozzátette, a leggyönyörűbb gondolataink mindig akkor születnek, hogyha ellentmondásban vagyunk. Akkor találunk rá igazán az emberre, ha két dolog nem fér össze bennünk.

A műfajt régóta űző Pintér Kristóf szervező, házigazda a pápai elindulást felelevenítve elmondta, a PápaSlam-et két és fél éve álmodta meg Mesterházi Martin, Szabó Dávid és Tegyi Kornél, azonban ők csak videókat néztek, nem szövegeltek, ezért megkérték őt, segítsen nekik a szervezésben. Az első eseményre meghívtak három, országosan ismert slammert – Basch Péter, Bárány Bence, Galló Bence – akik a helyi közönségnek bemutatták a slam poetry-t.

– Akkora siker volt, hogy be sem fértünk, s utána ki kellett bővítenünk a helyszínt. Ekkor még kevés pápai jelentkező akadt, ám azóta sok minden történt, és Pápán is egyre többen kaptak kedvet a slammeléshez. Mivel a műfaj teljesen szabad, ezért a slammereknek a kezdéskor elméletben viszonylag könnyű dolguk van, de valójában tudjuk, hogy nem könnyű színpadra állni. Amúgy mindig van díszletünk, illetve meghívott vendégünk. A helyszín vezetője, Polgár György az egész PápaSlam nagybácsija, nagyon együttműködő, jó kapcsolatot ápol velünk, mindent biztosít számunkra. Örülünk, hogy egyre népszerűbbek vagyunk. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, kapunk az ország más klubjaiból érkezőktől.

– Már az első évfordulónkon is fejlődési lehetőséget biztosítottunk a slammereknek, és workshopokat, önfejlesztő műhelyeket szerveztünk, amelyeken a szövegírási és a színpadi készségeikre külön koncentráltunk. A tavalyi évadban elkészítettünk egy hanganyagot (a már említett mixtape), amin a versenyek győzteseinek felvett szövege aláfestő zenével hallgatható. Ezt feltöltöttük a legnépszerűbb internetes videómegosztó portálra, kvázi kiadtuk. Ennek az élő verziója volt alapkoncepcióként élvezhető múlt szombaton – avatott be a részletekbe Pintér Kristóf.

A Budapesten pszichológus szakos hallgató fiatalember hozzáfűzte, a slam poetry műfajon belül jelenleg mutatkozik egy olyan hullám, hogy a legtöbben introspektívek (befelé néző, saját lelkébe tekintő, a belsőt elemző), azaz saját magukból indítják ki az akár a világra vonatkozó megállapításaikat, mindenki befelől beszél. De valószínűleg ez inkább generációs tényező. A slam poetry provokatívsága, mint mondta, onnan ered, hogy ez a műfaj a szólásszabadság teteje, mert az előadón túl a közönségnek szintén meg van a joga arra, hogy pozitív visszajelzések (csettintgetés, taps) mellett bárkit „megdobáljon”, vagyis ledobogjon, bekiabáljon, ne figyeljen.

– Egyébként ez mindenhol így van, nem csak Magyarországon, de nálunk aztán főleg: valahogy, valamiért nem szeretjük megmondani az embereknek, hogyha nem jók. A zsűripontokban ugyan visszaköszönhet, de a közönség nem jelez annyira erősen vissza.