Gyakorlata lett a dadogásban - interjú Csankó Zoltánnal

- A veszprémi szerepre Funtek Frigyes rendező hívta, akivel korábban már dolgozott Győrben.

- Bulgakov Moliére (Az álszentek összeesküvése) című darabjában én játszottam Moliére-t. Remek előadás volt, gyönyörű szerep. A Tótékban az őrnagyot alakítottam, az is nagy siker volt. Amikor erre a szerepre felkértek, éppen el tudtam vállalni.

- Szabadúszó?

- Elvileg a Győri Nemzeti Színház tagja vagyok, jogilag nem. De ha azt kérdezi, hova tartozom, akkor a győri színházat mondom.

- Korábban tizenegy évig a Radnóti Színház, öt évig a Nemzeti Színház tagja volt. Fontosnak tartja a társulati tagságot?

- Nagyon fontos, önbizalmat ad. A színpadon megtérül hosszú távon kapcsolatokat, barátságokat kialakítani. Ezek a hirtelen találkozások - mint például ez a mostani - jól is végződhetnek, de előfordulhat, hogy az ember egy új közegben nem érzi jól, nem érzi biztonságban magát. Amikor társulatban dolgozik valaki, tudja, hogy a másiktól mire számíthat, a színészek milyen módszerrel dolgoznak: valakivel már az elején tartani kell a lépést, vagy finiselő, csak a végén gyújtja be a rakétáit. Fontos, hogy engem is ismerjenek, velem is tartsák a lépést.

- Inspiráló a társulati tagság?

- Győrben nem kell bizonyítani, mert ott ismernek a kollégák, és ha valami esetleg nem úgy sikerülne, ahogyan szeretném, nyilván azt is megbocsátanák, mert már látták, milyen vagyok, amikor szárnyalok. Az itteni társulatban viszont bizonyítanom kellett egy ekkora szerepben, hogy nem véletlenül hívott engem Oberfrank Pali (a Petőfi Színház igazgatója - a szerk.) és Funtek Frici a fel-adatra. Ez felelősséggel jár, az elején bizonytalansággal, de hamar befogadott a társulat, én is megkedveltem a kollégákat. Ez újabb önbizalmat adott a pályán, inspirációt a következő munkáimhoz.

- Az előadást Funtek Frigyes rendezte Kaposvárott, önnek viszont más háttere volt: a 2010-ben bemutatott Oscar-díjas filmben Colin Firth-t szinkronizálta.

- Nagyon szerettem a filmet, készültem is rá: nem úgy szinkronizáltuk, ahogyan máskor szoktuk, hogy ott találkozunk először az anyaggal. Régen az volt a szokás, hogy megnézzük előtte a filmet, ma ez már nem jellemző. Hazavittem a szöveget, bizonyos jeleneteket elpróbáltam. Hogy a felkérésnek mennyire nincs köze a szinkronhoz, mutatja, hogy Oberfrank Pali nem is tudta, hogy a filmben én szinkronizáltam György királyt. Frici tudta, de őt sem ez motiválta.

- A film segítette a szerep formálását?

- Amikor próbáltunk, egy darabig láttam magam előtt Colin Firth-t, de aztán ezt elfelejtettem. Jártam úgy többször, hogy olyan szerepet kellett játszanom, amit előttem valaki már nagyon jól megformált.

- Az is előfordult, hogy szinkronizált valakit, és utána színpadon ugyanazt a karaktert játszotta?

- Nem, ilyen még nem volt, ez most először történik. A film segített, mert gyakorlatom lett a dadogásban, és mivel Colin Firth a forgatás előtt egy logopédus segítségével nagy kutatómunkát végzett arról, György király hogyan dadogott, nekem ezt már nem kellett újra megtennem. Számomra annyival könnyebb egy picit, hogy nem az ő dadogását kell utánoznom, hanem saját magam dadogok. Nagyobb szabadságom volt.

- Olvastam, hogy nemcsak a K, G, F hangoknál, hanem máshol, az M-nél is dadog.

- Györgynél ez a három hang volt nagyon kritikus. A beszédtanár, Lionel Logue unokája írt egy könyvet a család és a király viszonyáról. Logue szorgalmasan vezette a naplóját, abból sok minden kiderült a király beszédhibáiról. Néha lehajtott fejjel, megfeszült nyakkal nem tudta kimondani a hangokat.

- Erről a naplóról korábban nem hallottunk.

- Amikor a darab készült, a napló még nem volt meg. A film rendezőjének jutott eszébe, hogy fel kellene keresni Logue családját. Megkérdezték, van-e valamilyen emléke a nagyapáról. Megtalálta a királlyal való levelezést, a naplót, amit a filmben hasznosítottak. Bár nem én játszom a beszédtanárt, az anyag közvetve nekem is segített. Mivel sok magyar szó kezdődik M-mel, a magyarban az M is jól dadogható, úgy, ahogyan György dadogott, hogy nem tud megszólalni, így itt a dadogásba beletettük az M-et is.

- Közösen a rendezővel?

- Voltak ötleteim, de mindent közösen egyeztettünk. Frici mondta, hol dadogjak szaporábban, hol kevésbé.

- Nehéz feladat dadogni?

- Amikor felkérték erre a szerepre, a dadogástól féltem legkevésbé. A filmben is remekül ment. Én elég ügyes színész vagyok, ezek a fel-adatok nekem jól állnak. Az volt a kérdés, hogyan jövünk össze a társulattal, a beszédtanárt alakító Kőrösi Csabival. Bár ismertem őt korábbról, de még nem dolgoztam vele. Szerencsére, ez nagyon jól alakult. Éreztem, ha ez a kapcsolat rendben lesz, akkor az előadás is.

- És ha nem így alakult volna?

- Ha a kettőnk jelenetei nem elég jók, akkor sérül az előadás. Akkor valószínűleg nem lenne ilyen átütő siker, mint amilyen most. Más karakterek vagyunk, és ez ettől olyan jó. Mint ahogyan a filmben Colin Firth és Geoffrey Rush is két különböző karakter. De nemcsak Kőrösi Csabival, az egész társulattal remek a kapcsolatom. Az is nagyon fontos volt, hogy a feleségemet játszó Halas Adelaidával milyen lesz a partneri viszony. Vele is egymásra hangolódtunk.

- Rengeteget szinkronizál, önt sokan szinkronszínészként ismerik. A színház is jelen volt mindig az életében?

- A színház az első, mindenek felett álló. Szerintem ezt a színészek kilencven százaléka így gondolja. Még az igazán jó angol filmszínészek is, mint Colin Firth, a színház által nevelkedtek, valószínűleg számukra is felüdülés egy-egy színházi szerep, sokan vállalnak ilyen feladatot. A filmforgatás teljesen más, össze sem lehet hasonlítani a színházzal. A szinkron pedig egy nagy játék számomra. A főiskola óta folyamatosan szinkronizálok, még a mai napig szeretem.

- Másnak a szinkron csak mellékes, kiegészítő munka, önnek viszont rengeteg szerepe volt.

- Most nekem is mellékessé vált, mert olyan sokat utazom, hogy alig van időm rá. Legutóbb éppen egy animációs filmet szinkronizáltam, Alec Baldwin volt az egyik főszereplő, a magyar hangjára engem választottak. Nagyon sok a színházi munka: ma itt vagyok, Veszprémben, délután utazom Győrbe, ott próbálok este, holnap megint itt játszom, megyünk az előadással Pápára. Győrben március 12-én lesz bemutató, áprilisban Szombathelyen. Régebben, amikor Pesten dolgoztam, rengeteget szinkronizáltam, a próbák és előadások között volt erre lehetőség.

- Melyik színészeket kedveli?

- Alec Baldwint, Colin Firth-t nagyon szerettem, de John Travoltát is. Az utóbbi pár évben Christoph Waltz filmjeit is én csinálom.

- A filmek közül melyik a kedvence?

- Az Ál/Arcot nagyon élveztem , Nicolas Cage-dzsel és John Travoltával, profi krimi volt. Itt ragadtam John Travolta mellett, hiszen korábban Nicolas Cage-et is szinkronizáltam, például az Oscar-díjas filmjét, a Las Vegas, végállomást. Az Ál/Arcban Józsa Imre szinkronizálta őt, innentől kezdve rá ragadt Nicolas Cage, rám meg John Travolta.

- A szinkronrendezők a színészeket kötik egy magyar hanghoz?

- Általában igen. Sokat szinkronizáltam Travoltát, úgy néz ki, hogy ő nálam marad. Érdekes, hogy annak idején szinkronizáltam Geoffrey Rush-t, a Ragyogj! című filmben, amire Oscar-díjat kapott. Egy zongoraművészt játszik, aki furcsa betegséggel küzd, dadog is közben, a gondolatai előrébb járnak, mint ahogyan ő azt el tudná mondani. A király beszéde című filmben ott állt egymás mellett Colin Firth és Geoffrey Rush, hasonló szerepre kaptak Oscar-díjat mindketten. Színészi bravúr mindkettő. A Ragyogj! című filmet különlegesen nehéz feladat volt szinkronizálni, sokkal nehezebb, mint A király beszédét. Gyönyörű a film, őszintén ajánlom mindenkinek.

- Úgy tudom, nagyon elfoglalt. Amikor a veszprémi felkérés érkezett, éppen adódott egy kis ideje.

- Évad elején, ősszel volt egy bemutatóm Győrben, Valló Péter rendezte Osztrovszkij Farkasok és bárányok című darabját.

- Valló Péterrel többször is játszott már.

- Szerintem én vagyok az a színész, aki a legtöbbet dolgozott Vallóval. Talán huszonegy vagy huszonkét alkalommal. Nagyon szeretem, ahogyan ő rendez. Amikor a győri előadások a vége felé jártak, kaptam a veszprémi felkérést, éppen belefért az időmbe. De tudtam, hogy az itteni bemutató után nagyon nehéz lesz, hiszen itt játszom, Győrben elkezdek próbálni egy új darabot, Egressy Zoltán Édes életek című tragikomédiáját Forgács Péter rendezi, március 12-én lesz az ősbemutató. Utána megyek Szombathelyre, Alföldi Robi állítja színpadra a Volpone-t, Jordán Tamással a főszerepben, májusban lesz a bemutató. Utána visszamegyek Győrbe, az Éjjeli menedék-helyet Valló Péter rendezi

- Busszal és vonattal utazik. Bírja a folyamatos ingázást?

- Bírom. Nem ez az első ilyen sűrű évadom. Azt nem tudtam, hogy Veszprém és Győr között ennyire rossz a közlekedés, ez nagyon megnehezíti az utazást. Megterhelő a folyamatos logisztikázás, szervezés, egy hétre összerakni a cuccokat. És mellette még rengeteg dolgot kellene elintézni...

- A nyara szabad?

- Igen. Nem szoktam vállalni nyári játékot. Egyszer vállaltam Kőszegen, elment vele az egész nyaram, és ott álltam ősszel hullafáradtan, a munkával szinte alig kerestem pénzt, mert a félig nyaraló hangulatban rengeteget költöttem. Most úgy néz ki, nyáron pihenek.