Hamisítatlan színpadi örökzöldet mutattak be a Polányi Pajtaszínházban

A Katkó Ferenc rendezte, letűnt világot idéző, Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás derűvel ajándékozta meg a publikumot. Móricz Zsigmond legtöbbet játszott művéről ugyanis elmondható, sikerre van ítélve. A hamisítatlan örökzöld vígjáték történetében van valami ellenállhatatlan, valami megmosolyogtató, ami mellett lehetetlenség elmenni. A szerelmi szál, a női-férfi viszonyrendszer bonyolult képlete, a házasélet összecsiszolódásának fázisai korokon át ugyanazzal a jelentőséggel bírnak, mindig aktuális tartalmat hordoznak.

Az előadott komédiának egyik nagy előnye, hogy mentes mindenféle vérre menő konfliktustól, illetve a nézők elméjét és lelkét gyötrő súlyos gondolatoktól. Így a prózai és színpadi történetnek, továbbá a beregszászi színészek játékának köszönhetően az estén minden adott volt ahhoz, hogy sorozatosan mosolyogjanak a nézők. A cselekmény középpontjában a duhajkodó ifjú dzsentri, Nyiri Balázs és dacos felesége, Pólika szerelme állt.

A pergő, mozgalmas cselekményben a nézők rögtön a féktelen mulatozás kellős közepébe csöppentek. Az ifjú férj vidéki kisbirtokán már három napja tartott a dínom-dánom. A feleség, Pólika megelégelte a duhajkodást, az azzal járó tékozlást, és elkergette a vendégeket a háztól, parázs vitát szítva ezzel az urával. A dacos fiatalasszony, hogy megleckéztesse férjét, visszaköltözött a szomszéd faluba, az őt felnevelő nénikéihez: Zsanihoz, Pepihez és Minához.

A férj a maga módján igyekezett megbékíteni és hazatérésre bírni feleségét. Az asszonytól csak azt várta, kérjen tőle bocsánatot. A makacs Pólika a férjétől számított minderre. Úgy tűnt, egyik sem enged büszkeségéből. A férj a közeli kocsmába távozott, s míg arra várt, hogy felesége meggondolja magát, éjjel-nappal húzatta a cigányokkal: ő megmondta, nem élhet muzsikaszó nélkül.

A színpadi mű élénk ritmusa egy percre sem hagyta el a nézőket. A nénikék házában hágott csak igazán a tetőfokára a komédia. Zsani, a kemény, Pepi, a gondoskodó, és Mina, a siket divatbolond karakterei­nek megformálásában csak úgy lubickoltak a színésznők, jeleneteikkel kellőképp megkeverve az amúgy sem állóvizet. A szerelmesek kibékítésére még a nénikékkel húsz éve haragban álló Lajos bácsi is feltűnt a színen. Csel árán végül a férj megszöktette asszonyát.

S mivel Nyiri Balázs azt mondta, nem élhet muzsikaszó nélkül, Pólika beadta a derekát, és táncolt az urával. A férfi erre nyomban elküldte a cigányt, mondván, ezentúl már nincs szüksége arra, hogy húzza a nótát. Az utolsó jelenetben csendben, immáron együtt, muzsikaszó nélkül ropták táncukat, életük közös színpadán.