A megnyitó előtt a Városi Vegyeskar dalosai fogadták énekszámaikkal a vendégeket. Az önkormányzat, az apátság és a Reguly Antal múzeum együttműködésében létrejött bemutató a települést alapító elődöknek állít emléket. 1718. május 2-án Heinrich Schneider adminisztrátor atya, a heinrichaui apát megbízottja szerződést írt alá a letelepedett családokkal, mely szabályozta az együttélés feltételeit, a négyévi adómentesség utáni kötelezettségeiket. Ottó Péter polgármester ünnepi köszöntőjében az elmúlt háromszáz év történéseiről, az idetelepülők motivációiról, új otthonteremtésükről szólt.
– Három évszázad nagy idő emberi léptékben mérve. Háromszáz éves születésnapot ünnepelünk, képzeljük el, mekkora tortát kellene sütni, hogy háromszáz gyertya elférjen rajta. Madártávlatból nézve városunkat, látjuk mi az, amit ez az idő teremtett, az erdőségek, legelők, szántók helyén épületek állnak. Jelen van őseink kultúrája, művészete, itt élnek leszármazottaik, akik nevükben hordozzák az első telepesek emlékét. A török megszállás nyomán az ország négymilliós lakossága a felére csökkent, kérdés volt, hogy lehet benépesíteni. Elsősorban német telepesek voltak, akik új életet hoztak a romok közé, kultúrájukkal, tudásukkal, kitartásukkal, munkabírásukkal. Számukra a motiváció az volt, hogy jobb körülmények között jobban tudnak boldogulni. Bebizonyosodott, a település akkor tudott fejlődni, amikor együtt munkálkodott a lakosság apraja-nagyja, a mindenkori elöljáróság és a ciszterci rend.
Bízom benne, hogy ez a jövőben is így lesz, hangsúlyozta a városvezető. Bérczi L. Bernát ciszterci kormányzóperjel a kezdetet idézte, elemezte, mi motiválhatta az első szerzeteseket, hogy Heinrichauból, a nagy létszámú, gazdálkodásban kiemelkedő apátságból a Bakonyba jöjjenek, újraalapítani a romos apátságot, ahol a szerzetesek imája helyett farkasok üvöltése hallatszott. Hangsúlyozta az új élet teremtésének mindenek felettiségét.
– III. Béla király azért telepítette 1182-ben a ciszterci szerzeteseket ide, hogy imádkozzanak az országért, a királyokért, családjukért és kultúrát teremtsenek maguk körül, ezért úgy gondolták, a megteremtett értékeket a török pusztítás ellenére sem szabad veszni hagyniuk. Mi, akik ma itt állunk, egy nagy tanítást kapunk arról, hogy az emberi élet alapvető célja életet teremteni, sok síkon. Meg kell értenünk, minden cselekedetünknek felelőssége van nemcsak a jelenre, a jövőre is. Felelősségünk, teremtünk-e értéket és új életet, igazi összefogással, megértéssel, toleranciával, ha kell, kompromisszummal, magunk, családunk, szomszédjaink, városunk, jövőnk érdekében.
Az első telepesek óriási szolgálatot tettek az országnak is, mert a földek bevételéből, melyeket a ciszterciek kiadtak művelésre, vagy maguk művelték, a telepesekkel összefogva, üzemeltették az öt rendi gimnáziumot. Az évforduló jó távlat, hogy megnézzük, honnan indulunk és hová jutunk el. Bátor, bizalommal, Istenhittel teli őseink voltak, adjuk hálát ezért. Hiszem, hogy a múltból kiindulva megértjük a jelent és tudjuk építeni a jövőt, összefogva, közösen, mondta az egyházi vezető. A zirci apátság hét települést népesített be. „Ahogy emelkedett a templom, úgy nőtt a lakosok száma. Mikor különféle ide érkezők lakóhelyet kerestek, megengedtük nekik, hogy a nyugati oldalon kiirtsák az erdő egy részét és annak helyén házat építsenek maguknak” írja a História Domus. Dr. Vida Beáta a kiállításon bemutatott tárgyakról, dokumentumokról szólt.
A helytörténeti anyagban látható a telepesi szerződés, lélekösszeírás 1745-ből – az első telepesek neveivel, akik Zircet felépítették –, az apátság javainak összeírása 1756-ból, kiállítottak apátsági bélyegzőket a 18. századtól kezdve. A megnyitón részt vett Peter Verhalen, a Ciszterci Rend Zirci Kongregációja dallasi apátságának apátja. A kiállítás megtekinthető augusztus 20-ig.
