Hobbi és pihenés a zenélés

Nekem hobbi, munka és pihenés a trombitálás, mondja azonnal Varga Szabolcs, amikor a kezdeti időszakról és tanulmányairól kérdezem. Alig múlt kétéves, amikor először fújt trombitába. 

Nevelőapja, Uher Bertalan a veszprémi Csermák Antal Zeneiskola trombitatanára, az ő hangszerét vette első alkalommal a kezébe. Már akkor tetszett neki a trombita. Igaz, édesanyja, Győrfi Judit zenetanár, a Csermák iskola és a Dohnányi szakközépiskola korrepetitora (Brnóban ő kísérte zongorán) azt akarta, hogy csellista legyen. Általános iskolás korában szolfézsra járt a Csermákba, majd harmadikos korában nevelőapja ösztönzésére elhatározták, hogy trombitálni fog. Egy ideig ezt Szabolcs afféle hobbinak tekintette, remekül tanult az iskolában, csak magatartásból kapott négyest. 

Hatodikos lett, amikor jelentkezett egy országos trombitaversenyre, Győrben tartották a területi selejtezőt. Huszonkét versenyző indult, bejutott az első ötbe. Még mindig nem vette komolyan a trombitálást, aztán jött a zalaegerszegi döntő, ahol különdíjat kapott. 

Ettől a naptól megváltozott az élete, azóta naponta két-három órát gyakorol. Amikor a napokban beszélgettünk, Szabolcs éppen túl volt a magyar-, a matematika- és a történelemérettségin. 

A Dohnányiban nem lett rossz tanuló az általános tantárgyakból, de különösebb energiát nem fordított a tanulásra, amit az órákon hallott, az elég volt neki. A konziban hetente két trombitaóra volt, de tanára, Simai László trombitaművész azt mondta neki, az a fontos, hogy önállósulni tudjon az ember. 

Emellett az irodalmat is nagyon szereti, sokat olvas. Legutóbb Paulo Coelho A zarándoklat című könyvét olvasta. Kedveli az ezoterikus és a pszichológiai köteteket. Szabolcs tagja az Auer szimfonikusoknak, amelyet Kováts Péter hegedűművész, a konzi igazgatója vezet. 

Múlt év decemberében három koncerten szólistaként a Mendelssohn Kamarazenekarral játszhatott. Varga Szabolcs ma már csak dzsesszt és komolyzenét hallgat, főleg operákat. 

Amikor pedig a tehetségéről faggatom, azt feleli, ő nem zseni, nem ritka adottságú zenész, inkább csak sokat gyakorol. S egyáltalán nem érzi úgy, hogy kiemelkedne az átlagból. A tehetség, a képesség elhivatottságot jelent, jegyzi meg szerényen. S még hozzáteszi: nem jár ugyan templomba, de hívő ember, hisz Istenben és sokat imádkozik. Imái saját fogalmazványok, ő írja őket. 

A brnói verseny előtt is imádkozott, kérte Istent, hogy sikeresen szerepeljen. Utána pedig köszönetet mondott.A brnói rézfúvósversenyen 158 zenész indult négy kategóriában: trombita, tuba, kürt és harsona. Három korcsoport mérte össze tudását: konzisok, akadémisták és végzett művészek. 

A 78 trombitás közül 34-en az ő konzis korcsoportjában indultak. Szabolcs itt az első helyet szerezte meg. Később olyan visszajelzést kapott, hogy az akadémista korosztályt is megnyerte volna. Összesítésben a három korcsoport 78 trombitása közül a második helyen végzett. 

A díjjal egy 300 ezer forint értékű trombita és 250 euró járt. Szabolcs ősztől a budapesti Zeneakadémiára készül, június 25-én lesz a felvételi vizsga. Egy évet tanul majd Pesten, utána Salzburgban folytatja tanulmányait.

S hogyan alakul majd az élete? Mosolyogva válaszol: szeretne egy rangos szimfonikus zenekarban játszani, akadémián tanítani és minél több szólókoncertet adni.