Hogyan lehetne felfrissíteni az irodalomtörténet-írást?

Hogyan lehetne felfrissíteni, megújítani az irodalomtörténet-írást? Ez volt a fő témája annak a tanácskozásnak, amit a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának irodalomtudományi munkabizottsága, valamint a magyar irodalomtudományi tanszék által gondozott Irodalom- és Kultúratudományi Műhely rendezett a közelmúltban.

Dr. Dobos Istvánnak, a debreceni egyetem professzorának gondolatébresztő előadása után a kerekasztal-beszélgetésben részt vett dr. Benyovszky Krisztián (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem), dr. Bókay Antal (Pécsi Tudományegyetem) és dr. Kovács Árpád (Károli Gáspár Református Egyetem). Dobos István az irodalom megváltozott szerepéből kiindulva vázolta a mai irodalomtörténet-írás lehetőségeit, kiemelve, hogy a mai irodalomtörténet nem kész válaszokat ad, hanem problémákat fogalmaz meg, és nemcsak az értelmezést, hanem a múltat is lezárhatatlannak tekinti. Benyovszky hangsúlyozta, bár az egyéni élmény és az irodalomtörténet összeférhetetlen, hiszen szubjektív irányba visz el, szerinte mégis ez volna az egyik kínálkozó alternatíva korunkban. Tulajdonképpen olvasástörténetet írni volna jó, ezzel felvállalni egyfajta közvetítő szerepet az olvasó felé, esztétikai élvezet tárgyává tenni az interpretációt.

Dr. Dobos István a Napló kérdésére összefoglalva elmondta: - Az eddigi irodalomtörténetek elsősorban valamilyen fejlődéselvet érvényesítve átfogó, nagy rendszeralkotó munkák voltak, amelyekben nemcsak az alkotókról volt szó, hanem egyes műértelmezésekről, stílustörténeti korszakokról, eszmetörténeti kérdésekről is. Voltaképpen a teljesség igényével mindent el akartak mondani egy adott korszakról. Ma már nem nagyon hiszünk abban, hogy ez lehetséges. Ma már nincs egy "kályha", amelytől el kellene indulni, nincs egy központ, egy könyv, egy irányzat, egyfajta gondolkodásmód, amiből kötelezően ki kellene indulni, hanem sokféle van.

A debreceni professzor is felhívta a figyelmet arra a szembetűnő hiányosságra, hogy nem nagyon írnak irodalomtörténeti könyveket ma. Amik meg létrejönnek, azok nem nagyon emlékeztetnek a régi átfogó, alapos irodalomtörténetekre, mint amilyen Szerb Antalé volt, vagy a hatkötetes, úgynevezett "spenót". A pénteki tanácskozás kritikai viszonyulással tulajdonképpen sorra vette a meglévőket.

A meghívott vendégek és a munkabizottság tagjainak élénk és lezáratlan vitája nyomán dr. Szitár Katalin a Veab irodalomtudományi munkabizottsága nevében bejelentette, hogy egy következő alkalommal folytatják a beszélgetést a mai irodalomkutatás és történetírás kérdéseiről.