Igazi, szépséges csodakert a híres kőtenger lábánál

Marika egész életében családi házban lakott, felnőtt korától maga nevelte gyönyörű virágok, növényritkaságok között. Itt, a kővágóörsi kőtenger szomszédságában is azon van, hogy virágzó paradicsom legyen a kertjük. Csakhogy nem minden virág, növény kedveli ezt a köves, agyagos, nehéz talajt. A kapuból nem az utcára, hanem a kőtengerbe lépünk, ha pedig távolabbra nézünk, a Hegyestű, a Fekete-hegy, a Kopasz-hegy és a Káli-medence falvai keretezik a látványt. Meghatározó a településen a vöröskő, a kerítések, a járdák is abból készültek. Marikáék udvarán a virágoknak gyönyörű hátteret ad a sok kőfal, valamint a kertben fellelhető hatalmas sárgás homokkövek. Mint óriás kavicsok hevernek a virágok között, a geológusok szerint a világon sincs párjuk. Érthető, hogy boldogan időznek itt a házigazdák gyermekei, unokái is. Az udvaron több hely csábít a pihenésre, mindig ott reggeliznek, ebédelnek, ahol épp árnyék van. A lényeg, hogy kint töltsék a legtöbb időt. Gyönyörködnek a külföldi utakról hozott növényekben, amelyek nem mindig örülnek a helyváltoztatásnak.

- Ezt a mandarint Boszniából hoztuk, ottani nemesítés. Itt télre be kell vinnünk, és mikor kihozzuk, meg kell szoknia az új helyet. Olyankor tele van apró mandarinokkal, de levelek még nincsenek rajta. Ehető, nagyon savanyú a termése. A citromfán pedig télen volt vagy száz virág és ahogy nőtt, sorra eldobta azokat. Tudta, hogy úgysem bír annyit kinevelni. Csak néhány termés maradt rajta, de azok több, mint egy kilósak lesznek, mire őszre beérnek. A bugenvillea szintén mediterrán cserje, azt hittük, nem lesz belőle semmi. Ez a harmadik nyara nálunk. Itt nagyon nehéz a mediterrán növényeket évekig megtartani. Amikor megvesszük a kertészetben, akkor gyönyörűek, de művészet megtartani őket, pláne azt elérni, hogy fejlődjenek is - mondja Marika, aki szorgalmasan utánaolvas a növényeknek, néha pedig megérzéseire hagyatkozik. Boszniából hozták a mályva színű, hatalmasra nőtt csüngő petúniát is. Az apró mandarinokat termő, hatalmas cserjén a nagy cserépben virítanak a termések. Marika drasztikusan visszavágta, mikor tetves lett, attól rendbejött. A muskátlik ugyancsak a boszniai út emlékeit őrzik, a leánderek viszont régiek, de jól érzik magukat itt. Cserépben, ahogy a virágok nagy része.

- Ha azt akarom, hogy menjenek valamire, cserépbe kell ültetnem őket. Akkor is, ha emiatt fokozottan kell ügyelni az öntözésre. Gyűjtjük az esővizet, mert a csapvíz nem az igazi számukra - mutat körbe a kertben Marika. A levélkaktusz ma is megörvendeztette egy hatalmas sárga virággal, kár, hogy egy nap alatt elnyílik, mint a többi kaktuszé is általában.

- Tavaly virágosítottam először, idő kell kitapasztalni, hogy mi szereti ezt a környezetet és mi nem. A talaj köves, nagyon nehéz, kemény, szinte semmi sem érzi jól magát benne. A mandula és a kövirózsa talán mégis. A vöröskő kerítés tövébe sziklakertet tervezek, de ki kell majd találni, hogy mi legyen a kikerülő kövekkel. Nemzeti park a terület, nem lehet akárhova lerakni egy kupac követ. A veteményesbe hozattunk földet, trágyázzuk is, mégse sokra megy a paradicsom, a sárgarépa - mondja a veteményesnél. Mellette az öreg, elpusztult fa törzsét borostyánnal futtatták be. Odébb kövirózsák, pozsgások nőnek, ők szemmel láthatóan jól érzik magukat. A rendkívül vízigényes fuksziát folyton öntözni kell, de meghálálja a gondoskodást gyönyörű virágaival. Az egyik kerti asztalt díszítő kis bonsai pedig véletlenül maradt törpe. Marika elfeledkezett róla és kis cserépben maradt a tűlevelű fenyő. Már vagy tízéves, de még mindig húsz centis. Nem úgy, mint a klíviák, az embermagasságúra nőtt óriás liliomok. Rózsaszín és fehér virágot bontanak talán néhány nap múlva.

- Mindig nyílik valami, most éppen a levendula is készül, a hortenziák közül némelyiknek még nem tudom, hogy lesz a legjobb helye. De ez a különleges szirmú bírja a napfényt is, úgy tűnik - mutat egy cserépbe ültetett hortenziára, amelyről tudva levő, hogy árnyékkedvelő. A rododendronok a savanyú földben pihennek, a golgotavirágon viszont még sok a bimbó. A sarokban álló, nagy citromokat cipelő citromfa vonzza és rabul is ejti a tekintetet, akárcsak a levélkaktusz hatalmas sárga virága. A különleges mandarint a bosnyákok nemesítették, különlegessége, hogy ehető héjú és a termésben nincsenek magok. A kőkerítés tetején díszlő futómuskátlikat Marika telelteti, már négy-öt évesek. Ősszel visszavágja a töveket, az új hajtások hoznak tavasszal virágot. Nyolc-kilenc fokos helyen telelteti őket a leánderekkel együtt. A mocsári hibiszkusz szép nagy virágot hoz majd, a kerti hibiszkusz pedig bírja a klímát.

- Ez itt az orchideaszanatórium. A télikertben egy kis napsütéstől megperzselődtek, de szerencsére megmaradtak. Most hajtanak, de figyelni kell, hogy mindig árnyékban legyenek és ne szenvedjenek hiányt párában - magyarázza a háziasszony. Az itt épülő medence közelsége majd jót tesz nekik biztosan. A kert árnyékos részében még nem tudni, hogy mi marad majd meg. Pistikék díszlenek egyelőre, jól érzik magukat, talán majd az árnyékliliom is virágzik itt. A napraforgók a téli madáretetésnek köszönhetően keltek ki, néhányat meghagytak a háziak, szépek lesznek hatalmas sárga virágfejeikkel a köves környezetben. A Japánból hozott krizantémpalánta viszont nem maradt meg és a horvátországi díszhagyma is évek óta neheztel a költözés miatt. Megsínylette az átültetést is, csak most kezd virágozni. A porcsinrózsa viszont jól érzi magát. Igaz, 35 fok van, tűz a nap, ez az igazán neki való idő. A háziak csak pillegnek és keresik az árnyékot, hogy ne kelljen estig nélkülözniük a szép kert látványát. Érthető.