Kelemen Barnabás volt a Mendelssohn Kamarazenekar vendége

19. századi zeneszerzők műveiből nyújtott át egy válogatást a Mendelssohn Kamarazenekar a két bérletes estén. Kováts Péter művészeti vezető kevésbé ismert műveket és népszerű dallamokat egyaránt válogatott a programra. A hangverseny Anton Arenszkij Változatok egy Csajkovszkij témára című művével kezdődött, és nyitányként annyiból megfelelő, hogy ezután valamennyi darab erőteljesebb, magával ragadóbb volt. Arenszkijt Csajkovszkij halála késztette egy vonósnégyes megírására, melynek lassú tételét dolgozta át  kamarazenekarra, Variációk egy Csajkovszkij témára címmel. A mű elhalkulva, elgyengülve, csendben ér véget, mintegy elbúcsúztatva barátját, Csajkovszkijt. Saint-Saens Bevezetés és Rondo capriccioso című műve spanyolos hangvételű, virtuóz, bravúros, amit Kelemen Barnabás bravúrosan, brilliánsan szólaltatott meg. Kelemen Barnabás korosztályának egyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb művésze.

Kelemen Barnabás hegedűművész lépett fel a Mendelssohn Kamarazenekar koncertjén (Fotó: Stiger Ádám)

Világszerte tart mesterkurzusokat, a  budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia docense, a világ legnagyobb koncerttermeiben koncertezett, számos díj tulajdonosa, többek között Liszt-díjas, Príma díjas, Kossuth-díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Kimagasló tehetségét minden alkalommal bizonyítja, tette ezt Veszprémben, a Hangvillában, a Mendelssohn Kamarazenekar koncertjén is. Elfogult vagyok vele, tehetségével szemben, de a közönség reagálásából, tapsokból, bravózásból ítélve, a nézők közül is sokan. Hubay Jenő Carmen fantáziájában az operairodalom egyik gyöngyszemét dolgozta fel; Bizet Carmenjének leghíresebb témái, dallamai csendültek fel, Hubay felfogásában, fantáziájában. A dallamos, jól ismert, népszerű mű után Kelemen Barnabás két ráadás számban mutatta be lenyűgöző hangszeres tudását: előbb egy Paganini, majd egy Bach műben, nemcsak a 19. századi zeneszerzők voltak képesek ilyen nagyszerű műveket írni, mondta a művész. Bach egy szál hegedűn megszólalva pedig a már a közelgű húsvéti ünnepet készítette elő lelkünkben, átmosott, megtisztított, felemelt.

A koncert második részében két zenedarab hangzott el, elsőként Edward Elgar Bevezetés és allegro című műve, melyet a szerző 1905-ben írt a Londoni Szimfonikusok részére. A hangszerelés különleges, Elgar Bach Brandenburgi versenyeinek mintáját követi. Monumentális, gazdagon kidolgozott bevezetéssel indul a mű, s a dús, figyelemfelkeltő hangzuhatagból kiemelkedik a brácsaszóló, mely egy wales-i dalt helyez a központba. A darab egyszerre erőteljes, ugyanakkor finom, lélekig ható. A műsor végén a norvég zeneszerző és zongoraművész, Edvard Grieg 1881-ben komponált Norvég táncok című, négy táncot tartalmazó művét adta elő zenekar. Magunk előtt látjuk az északi népek pártáncait, körtáncait, ám a táncok túllépnek egy egyszerű népi tánc zenei keretein. Zenei mélységeket tárnak fel előttünk, általuk bepillanthatunk a norvég nép lelkébe. Ráadásként még  egy norvég tánc és valamennyien örömmel, felszabadulva lépdelünk ki a koncertteremből.