Az utóbbi időben többször is összefutottam füredi kiállításokon a 74 éves fotóművésszel, aki a Magyar Fotóművészek Szövetsége Senior Alkotócsoportjának tárlatait gondozta, nyitotta meg.
– Jól gondolom, hogy Koncz Zsuzsa egykori fotósához van szerencsém, szólítottam meg legutóbb. – Nem. – jött a rövid válasz, amitől teljesen elbizonytalanodtam. De aztán kis szünet után még nevetve hozzátette: – Ma is én vagyok Koncz Zsuzsa fotósa. Persze nemcsak a népszerű énekesnő lemezborítóról emlékezhetünk a szombathelyi születésű művészre. Divat-, akt- és reklámfotókat készített, köztük a magyar reklámfotózás kezdeteinek emblematikus fotóját, a Fabulon reklámot. Koncz Zsuzsa képeit az első lemezek kivételével Módos Gábor készíti a lemezek.
– Nagyon érdekesen kezdődött a kapcsolatunk. Fiatalon afféle lelkes amatőrként minden zenekart, koncertet végigfényképeztem Szombathelyen, így voltam Koncz Zsuzsával is. Amikor következő évben újra ott járt, vittem a képeket megmutatni, ő azonnal végignézte az összes fotót. Háromnegyed részére azt mondta, szörnyű, a többi viszont tetszett neki. Ebből én azt láttam, hogy valóban komolyan vette a munkámat. Ennél meg nem kell több az embernek. Azóta is így dolgozunk. Én eleve csak azt adom, amit magam jónak tartok, ő meg még a maradékból is kiszórja, ami nem tetszik neki.
Meg kell becsülni a másik munkáját – figyelmeztet Módos Gábor (Fotó: Győrffy Árpád)
– Az első időkben Koncz és az Illés, majd a Fonográf szinte elválaszthatatlan volt. Őket nem fotózta?
– Az Illésről is ugyanúgy megcsináltam a képeket, majd a következő koncertjükön vittem őket megmutatni. A Szörényi Levente azt mondta: Jó, kösz szépen, tedd csak le a zongorára! Nem tettem le, nem is fényképeztem őket utána. Később aztán a Levente a szememre hányta, hogy miért csak a Zsuzsát fotózom. Mert ő nem mondta, hogy tedd csak le a zongorára – válaszoltam neki. No, erre elnézést kért, és megkért hogy csináljak róluk is. Így készült az egyik lemezborítójuk.
Módos Gábor maga sem cáfolja, hogy nagyon hiú ember, ha a munkájáról van szó. Szereti, ha a másik komolyan veszi, ha csinál valamit, és ő is így próbál tenni. Innen aztán következik a kérdés, hogy milyen érzés egy fotósnak, ha egy lemezborítón lévő képe nem látható, mert a lemezt az betiltották. Így történt ez 1973-ban Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című 5. albumával, amin többek mellett a “Ha én rózsa volnékot” énekelte. A megjelenés után néhány nappal az illetékes elvtársak úgy döntöttek, nem lehet tovább árusítani a lemezt, sőt a boltokba kiszállított példányokat is vissza kell gyűjteni.
– A mai időkből igazán nehéz lehet megérteni azt a helyzetet, abban a korban kellene élni hozzá. Persze nem örül az ember, hogy munkájának eredménye így egy kicsit kárba veszett – legalábbis átmenetileg -, ugyanakkor rendkívül büszke voltam arra, hogy én is hozzátettem valamit ehhez a nagyon értékes lemezhez. Hisz a hatalom reagálása is bizonyította, hogy valamit csináltunk, ha betiltották. Ha ilyen betiltásra talán már nem is számíthatnak, a közös munka folytatódik. Épp az elmúlt hetekben készítettek fotókat Koncz Zsuzsa következő CD-jéhez, így Módos Gábor képeivel, nevével ismét hamarosan találkozhatunk.
