Kultúra

2015.10.05. 17:42

Könnyek nélkül nem lehet olvasni - Tallózás az aradi vértanúk búcsúleveleiből

A dicsőséges 1848–49-es szabadságharc keserű záróakkordja máig történelmünk egyik fájdalmas pontjának számít – Aradon, 166 éve végezték ki a magyar hadsereg 13 főtisztjét.

M. Mester Katalin

1849. augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert a Görgei Artúr vezette feldunai hadtest Paszkievics főherceg, – az orosz intervenciós erők főparancsnoka – előtt. Ferenc József császár és I. Miklós orosz cár varsói találkozója után az orosz erők megindultak Magyarország felé, ezzel a szabadságharc sorsa megpecsételődött.

A világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítéletével Aradon kivégezték a magyar honvédsereg osztrák fogságba került 12 tábornokát és egy ezredesét. Így a váltak ők a nemzet vértanúivá: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresték a halálraítélteket. A nőtlen Aulich Lajos, a legidősebb tábornok Horatius verseit olvasgatta. Az 54 éves Török Ignác – szintén agglegény volt – egy várépítésről szóló könyvet lapozott. Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Többen még utolsó soraikat vetették papírra.

A világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítéletével Aradon kivégezték a magyar honvédsereg osztrák fogságba került tizenkét tábornokát és egy ezredesét

Olvassunk bele a fájdalmasan gyönyörű sorokba, amelyekben feleségüktől, családjuktól, rokonaiktól, (földi) hazájuktól búcsúztak el örökre. Dessewffy Arisztid ezredes, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József „kegyelemből” lőpor és golyó általi halált kap, a többiek sorsa a megalázásnak szánt kötél „Az éj az utolsó intézkedésekben telt el, mindegyik áldozat hátramaradottjai felől rendelkezett, búcsúleveleket írt, melyeket csak a vadak olvashatnak el könnyek nélkül.” – írta a kor tanúja, Baló Béni református lelkész visszaemlékezésében. A leveleket a gyóntató papok juttatták el a címzettekhez.

Kiss Ernő honvéd tábornok özvegyként halt meg, felesége a balatonfüredi néhai Szentgyörgyi Horváth Krisztina volt. Utolsó sorait leányaihoz intézte: „Forrón szeretett gyermekeim! Bocsássatok meg nekem, gyermekeim, miképpen én is megbocsátok nektek – ez halni készülő apátok kívánsága. Ti tudjátok, mégpedig a legjobban, milyen híve voltam én az ausztriai háznak – és ilyennek is halok meg –, mert én Magyarországot is azért szolgáltam, hogy Ausztriának javára lehessek. Ezért, gyermekeim – apátok ártatlanul hal meg ( ) Ne tegyetek senkinek szemrehányásokat – Isten áldjon meg benneteket! Erősítsen és óvjon benneteket; imádkozzatok ártatlan lelkemért, ez az utolsó kívánsága szerencsétlen apátoknak: Ernőnek.”

Lázár Vilmos 1844-ben vette feleségül a háromgyermekes özvegyet, báró Reviczky Máriát. Így búcsúzik tőle és a gyermekektől: „Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! – Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem – és velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. – Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. – De marad még neked egypár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid. Ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztait – és arra törekedj is, ezt kívánja nyugodalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak! Én érted és nyugodalmadért fogok az Istenhez imádkozni. – Te, édesem, mindenem hasonlóképpen értem imádkozz. ( ) Isten Veled! Isten veletek! Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom – de az úgyis meg fog történni. Én mártír vagyok, és ártatlanul halok meg ( ) Légy nyugodt, és élj boldogul örök szerelmemben. ( ) Képzeletemben dobogó szívemhez szorítlak, csókollak – és maradok síromiglan hű, szerető Vilmosod. Kedves gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Éljetek anyátokat vigasztalva, szeretve. – Szerető apátok”

Damjanich János (1804– 1849 Arad) a császári-királyi hadsereg szerb származású katonája, magyar tábornok. Felesége a fiatal Csernovics Emília, az aradi főbíró leánya. Damjanich 43 évesen nősült, esküvőjüket 3 évi jegyesség után 1847-ben tartották. Damjanich kiváló katona, zászlóalja a leghősibb egység, ők a híres „fehértollasok”, sok csatában jeleskednek (például a bánsági harcokban). Az alábbi levél még 1849. február 20-án kelt Cibakházán a heves harcok közepette: „Imádott, drága Emíliám! Egyedül Isten jutalmazhat meg nemes gondolkodásodért. De ha, amint remélem, még van hátra az életemből, úgy ez, hidd el, csak néked, egyedül néked lesz szentelve, fönséges, drága feleségem! Hogyan ne gondoljak rád, amikor a legnagyobb gyönyörbe emelsz? Hogyan ne bánkódjam érted, amikor te olyan ártatlan és bűn nélküli vagy ebben a rossz világban ( ) Csókollak képzeletben, és vagyok örökké szerető Janid.”

Egy kevésbé közismert fotó Damjanich János honvéd tábornokról

A Makón élő Emília – Láhner özvegyével együtt – a nőképzésben tevékenykedett. Bár megélhetése sem volt könnyű, kézimunkázásból próbálta eltartani magát. 1861-től elnöke lett a Magyar Gazdaasszonyok Egyesületének, melyet Batthyány Lajos özvegyével hoztak létre.

Némi megnyugvást az adhatott Emília asszonynak, hogy férje holttestét meg tudták szerezni és birtokukon temették el. Damjanich felesége 1909-ben – 60 évvel később – hunyt el. Az aradi vértanúk gyászoló hitveseit méltán nevezték „a nemzet asszonyainak”.

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra – írta megjegyzésként Damjanich élete utolsó soraihoz. „Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.”

„Damjanich imája méltó volna arra, hogy az iskolás gyermekek tankönyvébe helyeztetvén a forró hazaszeretet és nagy jellemet abból tanulják meg a gyermekek” – folytatta jegyzetében ma is időszerű gondolatait Baló Béni református lelkész. Az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja: nemzeti gyásznap. Emlékük legyen áldott!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!