Kultúra

2017.04.10. 16:00

Kovács Endre fotóművész sorozatokban, a fantáziáját izgató témákban gondolkodik

Alsóörs - Kovács Endre fotóművész Budapesten született, de életének egy részét Svájcban töltötte. Nemrég ő volt az Endrődi Szalon első vendége. Beszélt életútjáról, munkásságáról, Alsóörshöz való kötődésről.

Szendi Péter

- Tízéves volt, amikor először fogott a kezébe fotómasinát, mégis gimnazista korában kezdett el komolyabban érdeklődni a fényképezés iránt. Mi vonzotta ebben?

- Az általános iskolában annak idején indult egy fotósszakkör, melyre jelentkeztem, itt megtanultam az alapokat. Egy egyszerű Box géppel kezdtem el fényképezni, 6x9-es filmre. Gimnazista koromban határoztam el, hogy fotós leszek. Bár hozzáteszem, ekkor még érdekelt a sport, hiszen kosárlabdáztam és vízilabdáztam. Érettségi után, amikor az ember keresi magát a világban, akkor döntöttem el véglegesen, hogy ez az én életem.

Abban a szerencsében volt részem, hogy a Magyar Nemzeti Galériába kerültem műtárgyfotózást tanulni. Petrás István lett a mesterem. Itt hat évig dolgoztam. Barátaimon keresztül ebben az időszakban - 1968-69 körül - megismertem Halász Péter színészt, aki az Egyetemi Színpadon játszott. Ruszt József rendező vezetésével nagyszerű produkciókat hoztak létre, megalapították a Kassák Színházat. Nagyon sok helyre eljutottam velük a világban. Sajnos a társulatot politikai okok miatt betiltották, így Svájcba emigráltam.

- Mennyire ismerték el az előző rendszerben a munkásságát?

- Amit elismertek, az a műtárgyi fotózás, de amit sajnáltam, hogy az underground és avantgárd stílust egyáltalán nem, és ez persze rosszul esett. Visszatérve Svájcra, felvételt nyertem a Genfi Képzőművészeti Főiskolára (Ecole Supérieure d'Art Visuel), ahol 1980-ban diplomáztam audiovizuális, film-videó szakon. Kisfilmeket készítettem, rendező- és operatőr-asszisztensként dolgoztam Svájcban és Franciaországban.

Fotóstevékenységem továbbra is a műtárgyfotózás és az egyéni képalkotás között váltakozott, így múzeumok, galériák és könyvkiadók munkatársa lettem, egyéni műveimet kollektív és önálló kiállításokon mutattam be. Közel húsz év után némi honvágyam támadt, és 1993-ban feleségemmel vettünk egy házat Alsóörsön.

Kovács Endre: - Örülök, hogy itt élek, úgy érzem, hazataláltam Fotó: Szendi Péter

- Miért pont Alsóörsöt választották?

- Ez a véletlen műve, mindenképpen a Balaton-felvidéken szerettünk volna venni egy házat. Legelőször Szigliget jött szóba, mert ott annak idején sokat nyaraltam. Egy ismerősöm említette, hogy Alsóörsön van egy eladó szép kis ház, megnéztük, beleszerettünk, így kerültünk végül feleségemmel erre a csodálatos településre.

- Ezer szállal kötődik Alsóörshöz, több könyve is megjelent, melyet az önkormányzat támogatott, ha jól tudom, mindez egy, a Török- házban való kiállítással kezdődött.

- Így van, és ennek köszönhetően 2001-ben jelent meg egy fotóalbumom Millesimus MM címmel. Aztán sorba jöttek a könyvek, többek között a környék jellegzetes építőanyagáról, a vöröskőről, a Balaton jellegzetes építő- és díszítőanyagának értékét fotóztam. Megszállottan elkezdtem mindezt, amihez az itt élők már annyira hozzászoktak, hogy észre sem veszik. Úgy érzem, gyönyörű képek születtek, melyek nyomán újfent rácsodálkozhatunk, milyen gazdag is ez a táj történelmi emlékekben.

Eszembe jutnak Cholnoky Jenő szavai, miszerint: "A vasútról is látni, hogy Alsóörsnél, Lovasnál, Paloznaknál, Csopak alatt, sőt az arácsi állomás előtt is vörös a föld, vörösek a dűlőutak. Szép, mély, meleg vörös színű ez a kő, igen szépek a belőle épített falak, kerítéspillérek, burkolatok. Jól faragható és fagyálló, csak finomabb faragványokat nem lehet rá készíteni."

Ugyanakkor Horváth Piroskával is készült közös kötetünk 2010-ben - Pillanatfelvétel címmel -, itt sorra látogattuk Alsóörs nevezetes lakóit. Olyan személyeket kerestünk fel, akik szorosan kötődnek a településhez, itt élnek vagy van nyaralójuk. Nyolcvanöt portré készült el. Bár fotós vagyok, de nem az a fajta, aki úton-útfélen kattintgat. Sorozatokban, a fantáziát izgató témákban gondolkodom. Örülök, hogy itt élek, úgy érzem, hazataláltam.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!