Lesznek még szép napjaink

Jó közönség volt. Olyan, amelyik már az első dalt - Ég és föld között - végigtapsolta és -bravózta, elragadtatással fogadta az énekesnőt. És az elmúlt hetek kudarcai, néző nélküli koncertjei után már az öröm, hogy teljesen megtelt a városi művelődési központ színházterme, sőt, pótszékeket kellett berakni. 

Koncz Zsuzsa pedig meghálálta a feléje áradó szeretetet, rajongást, és megfázása ellenére igyekezett a tőle telhető maximumot nyújtani. Örült, hogy aznap este őt választottuk, nem a bogárevő celebeket , róla nem a bulvárújságokból tudunk. Mesélt az életéről, közös dolgainkról, a hatvanas évekről (Az volt a hej, igazi szép idő), az összetartozásról, a talpon maradásról, arról, hogy szégyenlős kislány volt, szerelemről keveset énekelt, mert a szerelem két emberre tartozó, intim dolog (Köszönöm, hogy értem jöttél; köszönöm, hogy megérezted, szükségem van rád). 

Szó volt még a női egyenjogúságról, ő úgy áll az ügy mellé, hogy ezentúl főleg lányokról énekel (Szőke Anni balladája, Kis virág) és arról, hogy hisz a líra, a költészet erejében, a versre ma is szükségük van az embereknek. Válogatott a verslemezeiről, Arany János Vörös Rébék című balladáját énekelte, Kányádi Sándor Nekem az ég című versét, Heltai Jenő 1940-ben írt, ám ma is aktuális Szabadság című költeményét. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még szabadság.

Lelkes volt a közönség. Már az első részben úgy énekelte a Fonográf egykori slágerét (Távolból írok, kedvesem), hogy szinte az előadót is elnyomta hangjával, a második rész pedig - ami az elsőnél is jobb hangulatú volt - még hangosabbra sikerült. A Mama, kérlek ezúttal sem hiányozhatott a repertoárból, vele együtt énekeltük azt is: Van még, ki rosszkedvűen ébred. Szinte mindenki ismerte a Jöjj, kedvesem című dalt, ami nemcsak a szűken értelmezett szövegről, a párkapcsolatról szólt, hanem arról, hogy valóban elhittük: Rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink . Addíg fogom énekelni, míg így lesz, mondta az énekes.

A színpadra dobott sárga rózsa helyett nem a várt dal, de a Ha én rózsa volnék című szólalt meg ráadásként, aztán a Ne vágj ki minden fát és a Valahol egy lány. A dal mélyebb mondanivalójára gondoltunk - A királyé nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek, elmegyek -, és éreztük, hogy most mindenre képesek lehetünk. Az egész koncert erről szólt. Hogy lehet a királlyal, a hatalommal szembemenni, nemet mondani és hinni, hogy lesz ez még jobb is. Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink.