Trialógusok - Jubileumot ünnepelt az irodalmi beszélgetéssorozat

A bevezetőben Ladányi István úgy vélte, tíz éve nem látszódott még, milyen jövője lehet a Trialógusoknak, az estek szaporodásával azonban egyre inkább növekedett a súlya a rendezvénynek. A kezdetekre Szilágyi Zsófia úgy emlékezett, hogy Kukorelly Endrét hívták meg egy beszélgetésre, azonban ekkor még az egyik hallgatóval együtt kérdezték az írót, a formához az ötletet ez a beszélgetés adta, az első Trialógusok vendége aztán Bartis Attila volt.

A beszélgetés első harmadában az irodalomtörténészt pályájáról kérdezték. Szilágyi családjában mindenki elvégezte a magyar szakot, abban, hogy az orosz mellett magyar szakra is jelentkezett, fontos szerepe volt középiskolai tanárának, Szabolcsi Jánosnak is. Érdekesség, hogy ruszistának indult, doktori dolgozatát is Lermontovból írta, ám mára az orosz irodalomhoz csak olvasói érdeklődés fűzi.

Szilágyi Zsófia irodalomtörténész két beszélgetőtársa az esten a balról látható Bozsik Péter és a jobbról ülő Ladányi István voltak (Fotó: Penovác Károly)

A kétezres évek elején Veszprémben kezdett tanítani kortárs irodalmat, 2009-ben A továbbélő Móricz címmel megjelent könyvében pedig azokat a kortárs szerzőket - Grecsó Krisztián, Háy János, Tar Sándor - vizsgálta, akiknél felfedezhető a Móricz-cal való kapcsolat. Az íróval részben személyes indíttatásból kezdett  foglalkozni, Móricz ugyanis udvarolt Szilágyi dédnagymamájának, a másik összekötő kapocs Kisújszállás volt közte és az író munkái között. Szilágyi Zsófia számos funkciót betölt, a Kalligram folyóirat szerkesztője, a Szépírók Társaságának alelnöke, tagja a Kosztolányi Dezső műveinek kritikai kiadásán dolgozó kutatócsoportnak, emellett kritikákat ír az egyik online irodalmi folyóiratnak, valamint szemináriumokat tart Tverdota Györggyel.

Az irodalmi esten ezután jobbára Szilágyi tavasszal megjelent Móricz-monográfiájáról esett szó, pontosabban Móricz Zsigmondról. A kötet műfaji besorolására Szilágyi szerint pontosabb meghatározás a kritikai életrajz, mert a nyolc évig készülő munkához az író kézirattárban fellelhető félbe maradt műveinek és a szakirodalom vizsgálata mellett az alkotások elemzése és az életrajz is fontos szerepet kap. Elmondása szerint az volt a célja, hogy a könyv ne csak a szakmának, hanem szélesebb közönséghez szóljon, s ezt a visszajelzések, valamint a tervezett újabb kiadás is bizonyítja.

Az irodalomtörténész sokat gondolkodott a könyv szerkezetén, többször újrarendezte, végül egy olyan megoldást választott, ahol a fejezetek önmagukban megállják a helyüket önálló egységként. Móricz személyiségéről Szilágyi úgy vélekedett, az író hiú ember volt, aki kergette a sikert, de ez egzisztenciális kényszer is volt számára, ezzel magyarázható, hogy krimiket és ponyvákat is írt, igaz, a Forró mezőket leszámítva ezek kevéssé jól sikerültek. A családot Móricz szinte fejedelemként irányította, azt, hogy mennyire gyakorlatias ember volt, az is bizonyítja, hogy esztergomi házát egy jól sikerült tőzsdei tranzakció nyereményéből vásárolta.

Az író szerelmi életét csak érintették a beszélgetésen, bár a Csibe-viszonyról Szilágyi megjegyezte, hogy az a mai napig neuralgikus pont a Móricz-családban, az pedig a sors fintora, hogy a vezetéknevet a família nem hivatalos ága , Móricz Imréék viszik tovább.

Móriczot nem csak szerzőként, hanem szervezőként is jegyzi az irodalomtörténet, ugyanis az első könyvbemutatója idehaza a Forr a bor című kötetének volt, ez is jelzi, hogy az irodalom közvetíthetősége is komolyan érdekelte, mondta Szilágyi, amit Bozsik Péter azzal toldott meg, hogy az irodalmi est műfaját is ő honosította meg hazánkban.

---

Könyvében egy fejezetet szentel Szilágyi Zsófia a színházi ember Móricznak, akinek 82 drámája maradt fenn, a korabeli színházi elvárásoknak megfelelően nótákkal teletűzdelt, rendszerint hepienddel végződő színművei alapján az irodalomtörténész szerint nem állítható, hogy Móricz sikertelen drámaíró lett volna: a Sári bíró, a Légy jó mindhalálig és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül kiugró sikert aratott.